Google Website Translator Gadget

2011. január 11., kedd

A Rongyos Gárda és harcai I. rész-az első nyugat-magyarországi felkelés

"Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera..."-A nemes Magyar Nemzetnek felszakadtak a sebei:II.Rákóczi Ferenc zborói kiáltványa amellyel tulajdonképpen megindult a szabadságharca.

Sok hasonlóság rejtezett Rákóczi illetve a "rongyosok" között.Rákoczinál a bujdosók,szegénylegények,nemesek együtt harcoltak a labancok ellen,a "rongyosok" hasonlóképpen...

De kik is voltak ők?A XX. századi kurucok?

A születés

Történetük talán 1918 novemberében kezdődik-Héjjas ekkor érkezik Budapestre a frontról.Héjjas Iván aki önkéntesként harcolt Wied albán fejedelem mellett és itt kiválóan kitanulta a gerilla harcmodor minden fortélyát és ellenfelei is felnéztek rá a háborúban,sőt sok albán és bosnyák harcos is csatlakozott hozzá.Iván gazda-mert ez volt a neve a kecskeméti tanyákon-az Ébredő Magyarok Egyesületének az alapítója lett.A fővárosban az Üllői úti Ferenc József laktanyában szállásolták el őt és a csapatát. Mindennap kérte,hogy vessék be őket a csehek és a románok ellen,de Károlyi a tudtukra adta,hogy ellenforradalmi tevékenységért eljárás alá vonja őket.
Megkeseredve hazatért ez a kiváló csapat Kecskemétre,majd a Tanácsköztársaság megalakulása után szervezkedni kezdtek.A magyar nemzeti jelképeket a proletárdiktatúra direktóriumi tagjai megsemmisítették a módosabb gazdákat kisemmizték.Az említett okok miatt volt tisztek, polgárok, gazdák felkelést akartak a kommün ellen kirobbantani. Április 18-án a város környéki Héjjas tanyán antikapitalista elemeket is tartalmazó program- és akcióterv született. A szervezők tervei szerint a város környéki településekről-külbirtokokról a felkelő gazdák Kecskemétre jönnek, itt a 38-as gyalogezred laktanyájába beengedik, majd felfegyverzik őket. A szervezők Raád Árpád, Héjjas Iván és Aurél, Haág Ágoston, Homonnay Tibor és Dr. Liszka Béla voltak.Közös pontba szedték az akciótervüket,amely a mai napig megállja a helyét:

1) Magyarország a magyaroké! Magyarország határai nem a maiak, hanem a háború előttiek! Ezekért, és magyar fajunkért készek vagyunk bármelyik pillanatban életünket adni!
2) Harcolunk a nemzetközi, országvesztő vörös uralom ellen. Harcolunk az Istentelen és hazátlan rombolók ellen, …
3)A pacifizmus álmodozás – AMENNYI A FEGYVERED – annyi az országod és a kenyered.
4) … földreformot követelünk a … nincstelen parasztságunk javára az egyetemes magyar népszaporulat és népjóléti érdekében!
5) A bank és ipartőke kérdéseiben a döntő szó az államé legyen a nép érdekében, és ne fordítva!
6) A munkaadó és a munkás harcában álljon az államhatalom igazságos védőként a munkás mellé.
7) A MAGYAR ÉLET MINDEN SÍKJÁN MAGYAROK LEGYENEK A VEZETŐK!

A Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján Dr. Budai Dezső 1919. április 22-én őrizetbe vétetett a kecskeméti polgárokból 68 főt, köztük Bagi László helyettes polgármestert, Beretvás István és Bodri Benő birtokosokat, Bóka Péter tanárt, Daróczy János bírót, Dr. Farkas Béla gyógyszerészt, Héjjas Elek és István birtokosokat, Dr. Jámbor József és Dr. Kiss Endre ügyvédeket, Kecskeméti Géza szőlőtelepi igazgatót, Dr. Kováts Andor egyetemi tanárt, Mintsek Géza drogériást, Móczár Gábor birtokost, Dr. Szabó Iván bankelnököt, Dr. Iványosi Szabó László ügyvédet és Szappanos Elek birtokost. Attól félve, hogy a túszokat kivégzik, a vezetők leállították az akciót, de ennek híre Szentkirályra nem érkezett meg. Az itt gyülekező, és Kecskemét felé induló gazdákra rajtaütött a Szegedi Terror Brigád - mely márciusban a francia megszállás elől jött Kecskemétre - és a kecskeméti munkásszázad, és az úrréti laposnál géppuskatűzzel szétszórták őket. Csorba József és Csík János gazdákat agyonlőtték, majd a tanyák átfésülése közben meggyilkolták dr. Kiss Béla ügyvédet, mintegy száz főt vittek fogházba, őket igen brutális vallatásnak vetették alá.
A frissen alakult kis csapatnak fegyverekre volt szükségük ezért Héjjas Iván és testvére vezetésével megtámadták a jakabszállási fegyverraktárat ahol Hajnal János lett a csapat első hősi halottja,viszont sok fegyvert szereztek.
Ezután Helvécia felé vették az irányt ahol rajtaütöttek néhány vörösön akik itt garázdálkodtak.A súlyos vereség miatt a vörösök riadoztatják Szamuelyékat akik páncélvonattal jönnek Kecskemétre és ott tovább gyilkolásznak.Héjjasék innen Szegedre tették át a székhelyüket.
A kecskeméti ellenforradalom híre eljutott Szolnokra is ahol vitéz Somogyi Béla(nem a hírhedt kommunista újságíró) valamint Gyulai Molnár Ferenc a szolnoki Tisza hídon lefegyverezték a vörös katonákat.A győzelem reményében vonultak volna be a román csapatok,de Gyulaiék legéppuskázták őket.
Sajnos a vörösök erősítést küldtek és a románok is ellentámadtak ezért a kis csoport Szegedre ment ahol csatlakoztak Héjjasékhoz.

Az különítményesek

A Szegeden megalakult Rongyos Gárda első igazi összecsapása 1919 augusztus 3.-án volt Kecskemét külterületén Csalánosban.A megszálló román csapatok itt raboltak és gyilkoltak ekkor csaptak le rájuk a "rongyosok".Hírmondó sem maradt a rablókból.Egyre nagyobb híre lett a csapatnak.A vörös terror és a román megszállás idején Héjjas legkiválóbb vitéze Franczia Kiss Mihály álruhában kémkedett az ellenséges csapatok közt.Az ő tudása járult hozzá,hogy rengeteg román fosztogatót megsemmisítettek.
Adacs mellett 4 teherautónyi román fegyvert szereztek,ahol kivégezték a román őrséget,majd Lajosmizse és Kecskemét közt Kaszala Károly vadászrepülős maroknyi csapata lekapcsolta az utolsó négy szerelvényt.-amely tele volt fegyverekkel.
Monostoron pedig egy jól felszerelt román csapatot támadtak meg több katonát megölve.Héjjas fejére a román parancsnokság vérdíjat tűzött ki-de ezt soha nem tudták kifizetni.Novemberben mikor a románok kivonultak a keckeméti helyőrség parancsnoka kért Héjjaséktól védelmet a szabad elvonulásért.Nem mindennapi látvány lehetett mikor a román csapatokat rongyosok kísérték ki a városból.
Illegálisan már augusztus elején visszatértek Kecskemétre az áprilisi felkelési kísérlet irányítói, Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály. Ekkorra már többször összetűztek a város környékén erőszakoskodó és rabló román hadsereggel. Élére állva az április-június közötti vörösterror által Kecskeméten és a megyében sérelmet szenvedett embereknek, leszámolásra tettek előkészületeket. Már a szeptember 30. és az október 1. közötti éjszakán hat volt kommunista rendőrt - köztük Szentgyörgyi Ferencet és Németh Imrét - vittek el lakásukról, akik áldozatául estek a bosszúnak. Ezekben az eseményekben Héjjas Iván inkább az elvi útmutatást-irányítást adta, Francia Kiss Mihály pedig a gyakorlati kivitelezés irányítását végezte.
Héjjas Iván főhadnagyot a románok november 16-ára bekövetkezett kivonulásakor a Nemzeti Hadsereg főparancsnoksága ideiglenes jelleggel megbízta a városparancsnoki feladat betöltésével. A november 16. és a november 23., vagyis a Nemzeti Hadsereg a városba történő bevonulása közötti időszak elégnek bizonyult a mögötte álló csoportoknak, hogy bosszút álljanak a kommün alatt elszenvedett sérelmeikért, szenvedéseikért. Már 16-án mintegy tíz főt hurcoltak el és végeztek velük. 1919. november 19-én déli 12 órakor az őrséget leszerelve elfoglalták a kecskeméti börtönt
A mindenképpen tragikus, ugyanakkor bizonyos baloldali sajtótermékek és művek által túldimenzionált esemény pontos rekonstruálása levéltári adatok hiányában rendkívül nehéz. Az biztosnak tűnik, hogy az akcióban spontán és szervezett elemek keveredtek. Egyes híradások szerint ekkor tömeg hatolt be a bíróságra és a börtönbe.A börtön dél körüli megszállása után megkezdődött az itt vizsgálati fogságban lévő letartóztatott kommunisták tettleges bántalmazása.A délután folyamán követett el öngyilkosságot Takács György, a kommün alatti volt városi párttitkár. Bizonyos Szabó és Székely századosok (a Prónay különítményből) - nyilvánvalóan Héjjas embereivel együttműködve - adhatták a bizonyos törvényes felhatalmazás látszatát a börtönben levő kommunisták elszállítására.Ez a saját biztonságuk és a nagy feltűnés elkerülése céljából is csak az esti órákban volt logikus. A foglyokat Orgoványra és a Szikrai erdőbe szállították, ahol megtörtént a kíméletlen leszámolás. Orgoványon 9, Szikrában 24 fő vesztette életét. A két helyszín nyilvánvalóan eltérő bosszúálló csoportok létezésére utal. A céltudatosságra ugyanakkor Francia-Kiss Mihály "listája" mutat. Csak részben megállapítható és feltételezhető, hogy kit miért vittek ki a börtönből a leszámolás helyszínére és mások - például Hajnal József, a Magyar Alföld szerkesztője és egyben a propaganda fő irányítója - miért maradtak a börtönben. Tényszerűen megállapítható, hogy a meggyilkolt kommunisták mintegy fele tehető felelőssé és hozható összefüggésbe a kommün alatti kecskeméti 14-15 (ebből 2-3 esetleg köztörvényesnek minősíthető) a vörösterrorhoz köthető erőszakos halálesetért. Ők a direktórium vezetésében, igazságügyi, karhatalmi szerveikben működtek.A mindenképpen tragikus események értékeléséhez hozzá kell tenni, hogy míg ezeket a baloldali sajtó, majd történetírás, oktatás túlértékelte, addig a kiváltó okként említhető vörösterrort, mely hasonló nagyságrendű veszteségeket okozott, figyelmen kívül hagyták. A teljes feledés fátylát borították a csehszlovák és román hadsereg sok helyen hasonló arányú terrorcselekményeire. (Komárom, Miskolc környéke, Köröstárkány, Csongrád)
A különítményesek teljes története viszont egy későbbi történet lesz...




Az egykori különítményesek,később a Rongyos Gárda vezetői balról jobbra:Héjjas Iván,Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula

A nyugat-magyarországi felkelés előélete

Magyarországon 1920-tól megkezdődött a konszolidáció és a nemzetgyűlés 1920 novemberében az antant nyomására törvényerőre emelte a trianoni békeszerződést.A véglegesített határoknak még két bizonytalan szakasza volt, melyek problémája egymással összefüggött: Burgenland nyugat-magyarországi, valamint a Baja-baranyai kérdés. 1921. július 21-én a francia külügyminisztériumban letétbe helyezték a trianoni béke ratifikációs okiratát. Ez azt jelentette, hogy meg kellett kezdeni a békeszerződés határozványainak végrehajtását.Ennek értelmében Jugoszláviának ki kellett üríteni az általa megszállt Baja-baranyai területeket, Magyarországnak pedig Ausztriának átadnia Nyugat-Magyarország odaítélt részeit.A magyar kormány Baranya jugoszláv kiürítésének késésére hivatkozva - ahol egyes baloldali csoportok kísérletet tettek a Jugoszlávia védnöksége alatti "Pécs-Baja-baranyai Szerb-Magyar Köztársaság" kikiáltására - vonakodott csapatait kivonni az Ausztriának ítélt területekről.Ausztria egyébként csak 1921-ben szándékozott érvényesíteni igényeit a magyar területekre, háttérben a csehszlovák külpolitika olyan terve lehetett, mely a nyugat-dunántúli csehszlovák-jugoszláv korridor elgondolás meghiúsulása után a tervezett észak-déli vasúti összeköttetést előnyösebbnek látta osztrák, mint magyar területen.
De miért is Burgenland?
1918. november 17-én az osztrák államtanács etnográfiai elvekre hivatkozva bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-i Saint German-i béke az önrendelkezés jogát kizárva Ausztriának ítélte Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati sávját (Sopront és környékét is beleértve), azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson meg a dédelgetett csehszlovák-délszláv korridor sokat emlegetett terve.
1919 júniusában még nem esett szó az osztrákok területi követeléseiről.Az osztrákok 80%-a a Németországhoz való csatlakozást követelte(lám,lám nem Hitler agyából pattant ki az Anschluss),de az antant félt egy erős Németországtól.Míg Ausztriától elvették Dél-Tirolt,már június 16.-án az osztrákok kérik az Őrvidéket.Az érveik közt lehet említeni,hogy ez a terület látta el mindig Bécset és most Bécs éhezik.Végül megkapták...
A sors fintora,hogy a megszálló Volkwehr zöme az egykori vörösök közül került ki ugyanis Bécsben a kommunista jellegű kormány alatt kaptak menedéket Kun Béláék és meghálálták új hazájuknak e nemes cselekedetet a szülőföldjük ellen.

A felkelés kezdete

Az antanthatalmak 1921. augusztus 1-jén - ismételt osztrák kérésre - felszólították Magyarországot, hogy vonja ki karhatalmi alakulatait, közigazgatását az Ausztriának ítélt területekről. A magyar kormány augusztus második felére eleget tett a felszólításnak - Sopron és környéke kivételével -, hivatkozva arra, hogy az ekkor megkezdődött baranyai jugoszláv kivonulás sem fejeződött be teljesen.Szinte a reguláris egységek kivonulásával egyidejűleg megjelentek az Ausztriának ítélt területen Héjjas Iván és Prónay Pál szabadcsapatai. Őket összetartotta a kommün, majd az Alföldön is rabló, erőszakoskodó román királyi hadsereggel szembeni föllépés.A Héjjas különítmény már korábban is akciókat hajtott végre Ausztriában. 1920. június 20-án éjszaka 117 fővel meglepetésszerűen rajtaütöttek az éppen Szibériából hazatérő hadifoglyokat ünneplő Fürstenfeld községen, elfoglalták a csendőrséget, rendőrséget, laktanyát és az országosan is jelentős fegyverdepóból négy teherautónyi fegyvert szállítottak Magyarországra.A támadásban Franczia Kiss Mihály "hatástalanította" az őröket. Az akció végén a résztvevők "elhintették", hogy ők az osztrák szociáldemokrata kormánnyal rokonszenvező magyar kommunisták, fegyverszerzésük a hazai forradalmi mozgalmakat szolgálja.
Igazságtalanok azok a vélemények, melyek szerint a Nyugat-Magyarországra érkező MOVE, Területvédő Liga, vagy más nemzeti szervezetek tagjai féktelen magatartást tanúsítottak volna.A híres író, vitéz Somogyváry Gyula szerint inkább a kuruc virtusra emlékeztető magatartás, hangulat volt rájuk jellemző.

A fegyveres akció szervezését Prónay Pál,(Kis politikai kitérő:Szeptember 3-án Zadravecz István tábori püspök kereste fel Prónay-t bicskei birtokán, és felszólította, hogy lépjen a tettek mezejére Nyugat–Magyarországon. Ugyan-ezen a napon kereste fel Prónayt a felkelők nevében Marsovszky főhadnagy, hogy álljon a felkelés élére. Prónay Pál eleget tett a kérésnek és szeptember 6-án átvette az összes felkelő csapat feletti főparancsnokságot és Felsőőrsre tette át tartózkodási helyét) az 1921. évi felkelés „fővezére" - ekkor már az Ébredő Magyarok Egyesülete jobboldali irredenta szervezet vezetőségének tagja -; Hir György nemzetgyűlési képviselő - ugyancsak az előző évi felkelés egyik vezetője -; továbbá Budaházy Miklós, Szabó József és Bónis Lajos (páter Arkangyal) volt felkelő vezetők kezdték meg elsőnek. Az utóbbiak Kapuvár és környékén gazdasági munkásnak álcázva, felkelőegységeket tartottak készenlétben. A több csoportot magába foglaló akció katonai vezetésére Prónay Pált kérték fel. Prónay a vezetést azzal a feltétellel fogadta el, hogy a felkelés majdani alárendelt vezetői feltétlenül engedelmeskedjenek neki, fel kell venni a kapcsolatot és közösen kell cselekedni az osztrák monarchistákkal és a jobboldali csoportokkal - a ,,frontkamferveinekkel" - továbbá meg kell teremteni a szükséges pénzügyi alapot Az említett szervezők elfogadták Prónay feltételeit, majd felmérték a fegyveres akcióba bevonható erőket. Ennél számításba vették: egyrészt a Kapuvár környékén elhelyezett és megfelelően csoportosított volt felkelőket, másrészt az Ébredő Magyarok Egyesülete szervezetét, annak új alakulatait, harmadsorban új toborzásokat határoztak el.A terv végrehajtása a szükséges pénz előteremtésével kezdődött. Ez több forrásból származott. Itt kezdődött a legitimisták első konkrét kapcsolódása. Windischhgrátz Lajos herceg 5000 dollárt és ezer hold termésének jövedelmét ajánlotta fel. Konkrétan nem ismeretes, milyen pénzösszeggel járult hozzá az akcióhoz gróf Sigray Antal, de Ivánc környéki birtokán lehetőséget biztosított a ,,déli csoport" gyülekezésének. Sigray birtokán teljes ellátást kaptak az odaérkező felkelők. Windischgrätz és Sigray egyaránt legitimista volt Ezenkívül a szervezőknek bizonyos pénzösszeg maradt a sokol hamisításból befolytakból. A sokol Csehszlovákia pénze volt, amelyet Ausztriában készítettek és terjesztettek, amíg az osztrák hatóságok le nem leplezték őket. Hir György külön hitelt vett fel birtokaira, amit e célra fordított. A hitelt Brandt István folyósította. Összege 2 millió korona volt. Brandt mögött a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálog Bankja állt A tervek szerint ő a hitelként felvett összegből mint szállító ellátta volna a felkelők által birtokba vett területeken a csapatokat és a lakosságot. A felkelés vezetői Brandtnak - az előző évihez hasonlóan, amikor ugyancsak szállítóként vett részt a felkelésben - vámmentességet ígértek a szállításoknál, ugyanakkor joga lett volna bizonyos vámtételeket saját javára felszámítani.Az osztrák monarchistákkal a szélsőséges jobboldali csoportokkal való kapcsolatfelvételre Prónay Pál, dr. Mészáros Gyula egyetemi magántanárt küldték Bécsbe. Ő nem sokkal előbb szabadult bécsi letartóztatásából, ahol sokol hamisítása miatt folyt ellene büntetőeljárás.

A békediktátum kegyetlensége Magyarország lakosságát elkeserítette, a volt szövetséges Ausztria területi követelése pedig egyenesen fölháborította. 1921. augusztus 20-án Sopronban tömegtüntetésre került sor. A soproniak és a rábaköziek ezrei tiltakoztak az elszakítás ellen. Augusztus 21-e lett volna a hivatalos átadás napja. A magyar hatóságok ha vonakodva is, de kiürítették az átadásra kijelölt területeket, így Sopront és környékét is. A város összes hivatala elköltözött, majd a Nemzeti Hadsereg kivonása is megtörtént. Úgy tűnt, hogy itt már csak a csoda segíthet. Az érintett terület átadására a magyar kormány gróf Sigray Antalt, mint kormánybiztost küldte ki, a közrend fenntartásával Ostenburg-Moravek Gyula őrnagyot, a II. országos csendőrzászlóalj parancsnokát bízták meg. Az eseményeket - ez ma már bizonyos - a magyar kormány és Bethlen István miniszterelnök és kabinetje irányította. Legalább négy szálon indult meg a fegyveres ellenállás előkészítése, miután Ausztria mindenfajta békés megállapodást elutasított, beleértve a mai Burgenland kettéosztását is. Thurner polgármester személyesen kereste meg Prónay Pál szolgálaton kívüli alezredest Sopron megmentése érdekében. A Thirring Gusztáv vezette Nyugat-magyarországi Liga önkénteseket toborzott. A Nyugat-magyarországi Szövetség röplapjai hirdették:Sopron a soproniaké". A fegyveres felkelés megszervezője és legfőbb irányítója azonban Gömbös Gyula volt. Az antant Szövetségközi Tábornoki Bizottság, és az osztrákok - a biztos átadás tudatában - a Széchenyi-palotában várták a híreket. Az "A zóna" Magyarország felőli határán álló oszt-rák csendőrök elzárták Ágfalvát Soprontól. Ostenburg hatáskörzete a "B", vagyis a Keleti zóna volt.
1921. augusztus 23.:Az Ifjúsági Kör levelet küldött szét tagjainak:"Kedves Barátom! A haza hív! Kényszer nincs. Aki teheti, önként és azonnal jöjjön el Sopronba, ahol ellátásáról gondoskodunk.A választmány megbízásából: Sopron, 1921. augusztus havában. Leicht Ottó s.k. ifj. köri elnök."A következő napokban egyre több diák érkezett Sopronba.A selmeci főiskolások utódai a mai napig büszkék lehetnek őseikre,példát vehetnek szorgalomból és kitartásból.
A Sopron székhelyű Szövetséges Katonai Bizottság közhírré tette, hogy rendelkezései augusztus 23. 0.00 órától szeptember 5. 24.00 óráig kötelező érvényűek a lakosságra, valamint az összes katonai és polgári hatóságra az elcsatolandó területen. A terület felségjogát az antantszervek augusztus 29. 16.00 órától átadták Ausztriának.

Az Ostenburg csendőrszázad bevonulása Sopronba 1920 augusztus 28.-án

Miközben Benes imperialista sajtója újabb területszerzésre buzdította Ausztriát, az osztrák csendőrség, hadsereg Volkswehr megkezdték a területre történő bevonulást. Nem számítottak azonban arra, hogy 27-én este 11 óra körül megjelent Sopronban 120 - jelentős részben kecskemétiekből álló emberével - Héjjas Iván, Gévay-Wolf Lajos Sopron vármegye alispánja támogatásával.
Másnap délelőtt 12 óra: Kismartont elhagyó csendőrzászlóalj vonult be Sopronba. Parancsnoka Ostenburg Gyula őrnagy a lakosság fergeteges ünneplése közben tett jelentést gr. Sigray Antal főkormánybiztosnak, melyben kijelentette: "Élve nem hagyom el Sopront."

A felkelés kezdete:Ostenburg jelentést tesz Sigraynak:"Élve nem hagyom el Sopront"

Ugyanekkor délelőtt 11 óra körül a három csoportra oszlott felkelővel (a balszárny parancsnoka: Francia-Kiss Mihály, közép: Maderspach Viktor, jobbszárny: Kaszala Károly, a híres repülő) támadást indítottak Ágfalva és Kismarton irányába. A sikeres előrenyomulás eredményeképpen a balszárny elfoglalta Ágfalva állomását, viszont a közép lemaradása miatt az előőrsöt majdnem bekerítették, erre Héjjas Maderspachot a kecskeméti Várkonyi Sándorra váltotta fel.(Maderspachot késése ellenére kiemelkedő szabadcsapatvezérnek tekinthetjük, 1916. augusztus-november között Dél-Hunyadban majd Havasalföldön rendkívül sikeresen tevékenykedett Falkenhayn német hadseregparancsnok megbízásából.)A bekerítéssel fenyegetett felderítő előőrs visszarendelésére vonatkozó parancs továbbításakor esett el az első felkelő, a kecskeméti Baracsi László. A közép- és a jobbszárny összhangja helyreállítását követő lendületes támadás visszaszorította az osztrákokat, sőt Kaszaláék fogságába került Dawy, az annektálandó terület osztrák kormánybiztosa.Az ágfalvai csata rendkívül jelentős volt abból a szempontból, hogy megakadályozta Sopron és környéke megszállását, alapot jelentett a további ellenálláshoz és diplomáciai lépésekhez.A Vas megyei Pinkafőnél (Pinkafeld) húsz felkelő Kuthy hadnagy vezetésével és a helyi horvát lakosság segítségével több, mint kétszáz osztrák csendőrt vert ki a faluból. Ugyanaz nap kiszorították őket Felsőőr (Oberwart), Alhó (Allhau), Fraknó (Forchtenstein), Németgyirót (D.Gerersdorf) községekből is. Kezdetét vette a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés.
Augusztus 29-én a Vas megye nyugati peremén lévő Alhónál a Héjjas Tibor és Kaas hadnagy vezette felkelőegység három századnyi Volkswehr egységet űzött vissza a Lapincs hídján túlra.
Ugyanaznap a Sinnersdorfból érkező Volkswehr egységeket Pinkafőnél űzte vissza a felkelők egyik alakulata.Itt haltak hősi halált a kecskeméti Szabó szakaszvezető és Papp tizedes. Augusztus 30-án Gerley Mihály és Taby Árpád vezette alig harminc főnyi felkelőegység Felsőőr főterén ütött rajta a békésen énekelgető 200 fős Volkswehr egységen, és vérontás nélkül jelentős muníciót zsákmányoltak. Augusztus 29. és szeptember 4. között Sopron környékén - bár veszteségek árán - a felkelők tért nyertek. (Cenk-itt mindössze 10-15 rongyos, Péterfa, Kobold, Szárazvám) Ezenkívül a déli arcvonalszakaszon is (Alhó, Szénásgödör, Nád, Radafalva) Bár szeptember 4-én a Borostyánkőtől Salamonfalva vele induló járőrt az osztrákok visszaverték (itt esett el a ceglédi Kalocsai János hadnagy és a felkelők visszavonulását Henz János kecskeméti felkelő sebesülten is fedezte), a Pörgölény-Kirschlag körzetében lezajlott ütközet eredményeképpen, ahol 250 felkelő űzte vissza a 9. Volkswehr ezred III. és IV. zászlóalját és a csendőröket, Burgenland déli része nagyrészt felszabadult. A felkelők Németgyitrónál szuronyharcban, Kirschlag előtt pedig Taby Árpád vezetésével az osztrák tartalék beérkezése előtt egy stratégiai pont rajtaütésszerű elfoglalásával győztek.Itt estek el Nemecz főhadnagy és Hannus huszár, akik megfelelő orvosi ellátás mellett megmenthetőek lettek volna. Augusztus 29-én Förster Lajos volt kunszentmiklósi szolgabíró és vitéz Csala páhi jegyző vezette egység Szentgotthárd előtt Gyanafalvánál állította meg az osztrákokat, majd az Őrség településeiről: Dávidháza, Gödörháza, Velemér, szorította ki őket.
Szentgotthárd melletti Nagyfalván pedig a világszerte közismert és híres repülős Endresz György 35 fős alakulatával verte ki az osztrákokat.
Több sikeres akció után a "rongyosok" 1921. szeptember 5-én átlépték az osztrák-magyar határt, és Kirschlagra támadtak. Vezetőjük Taby Árpád főhadnagy volt.Az osztrákok félreverték a harangokat, majd heves tűzharc bontakozott ki. Már-már sikerült elfoglalni a falut, amikor az osztrákok az ütközet hírére több száz katonát szállítottak a helyszínre, ezért Taby visszavonulást rendelt el.A "rongyosok" vesztesége hét halott volt, míg az osztrákoké 10 halott, sok sebesült, 36 emberük pedig fogságba esett.A csata során ejtett foglyokért cserébe elengedték a korábban elhurcolt és megkínzott Horváth József plébánost és dr. Egán Imre volt békési főispánt, borostyánkői földbirtokost.Jelzésértékű volt, hogy olyannyira nem félnek az ellenségtől, hogy nemcsak hazai földön képesek akciót végrehajtani, ha kell, akár átcsapnak Ausztriába is.(Az elesett hősök névsora:Hanus Ferenc Károly műegyetemi hallgató,Nemetz Ferenc szegedi tanító,Tóth Mihály kecskeméti tizedesVálik László kecskeméti felkelő,Németh István kecskeméti felkelő,ismeretlen nevű felkelő,Ahmet nevű bosnyák "rongyos".)A csata után az osztrákok 2500 magyar katonáról beszéltek,holott összesen 240-en voltak...

Durics Hilmi Husszein(1887-1940) budai főmufti-gazdag bosnyák családból származott,de szüleit meggyilkolták a szerbek,részt vett az Albán harcokban itt lett Héjjas jó barátja,majd Kecskemétre került.Itt toborzott főiskolásokat,továbbá több albán és bosnyák harcos csatlakozott hozzá.Ahmet nevű katonája a felkelés mártírja lett.Később is harcoltak muszlim csapatok a Rongyos Gárda kötelékében.

Ágfalva hősei - Sopron megmentői 1921. szeptember 7-én az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. Ágfalván mintegy 450 osztrák csendőr állomásozott, várva a támadási parancsot.

A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat. A többségében főiskolás, irreguláris erők a 48-as laktanyában gyülekeztek. A selmecbányai akadémistákhoz szombathelyi vasutasok, sőt néhány bosnyák népfelkelő is csatlakozott. Mindannyian civil ruhát viseltek. Fegyverük nem volt, közülük csak a beavatottak tudták, hogy a magyar Ostenburg-csendőröktől fognak fegyvert kapni a hajnali vállalkozáshoz. A felkelők erejét a korabeli források 110 főre becsülik. Az osztrák túlerő mintegy négyszeres volt. A magyar felkelők parancsnokai Maderspach Viktor tartalékos huszárszázados, Gebhardt Pál százados és Székely Elemér tartalékos tüzér főhadnagy, főiskolai karhatalmi parancsnok voltak. Sok felkelő a Friedrich István féle csoporthoz tartozott.Szeptember 7-én éjszaka alig ismert ösvényeken indult el a kicsiny sereg, fűzfabottal a kézben a Liget-patakhoz, a zónahatárhoz.A kicsiny seregnek a kézifegyvereken és a nyeles gránátokon kívül egyetlen Schwarzlose géppuskája volt, amit aztán két tapasztalt bosnyák felkelő kezelt. A magyar erők átvették az Ostenburg-csendőröktől a kézifegyvereket, s három rajra oszlottak. Nyolcadikán hajnali háromnegyed ötöt ütött a templomóra, amikor Az 1. és 2. főiskolás osztag az ágfalvi erdő és a brennbergi vasút között, a harmadik (szombathelyi vasutasokból és bosnyákokból álló) rajjal a falu alsó részén előre tört. A készülő támadást az osztrákok felfedezték, s a falu északi részén, a nagymartoni vasúti töltés mögül tüzet nyitottak a magyar erőkre. A felkelők az evangélikus templom oltalmában bejutottak a faluba, de az iskolaépületből ismét erős osztrák tüzet kaptak. Kénytelenek voltak visszahúzódni a brennbergi úton előrenyomuló csoporthoz. A Kirchknopf-vendéglő felől sikerült hátba támadni az osztrákokat, akik egészen a nagymartoni vasút mögé hátráltak.A 3. raj oldalba támadta a vasúti bakterház védőit, majd a Hausbergnél visszaverte a szuronyrohamra induló osztrák csendőröket. Az ellenség ekkor szenvedte el legsúlyosabb vereségét. A Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig ellentmondóak az adatok. A magyar források 15 és 30 fő köztire teszik elesettjeik számát. Az bizonyos, hogy ebben az ütközetben vesztették a legtöbb embert. Halottjaik zömét és sebesültjeiket magukkal vitték, a csata helyszínén a magyar hatóságok csak két elesett osztrák csendőrt találtak.A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt. Rajtuk kívül heten súlyosan, többen könnyebben megsebesültek. Az ott állomásozó vasúti szerelvényen Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig is ellentmondóak az adatok. Két hősi halottjuk neve bizonyosan ismert: Arnold Mosch és Karl Heger járőrvezetők.Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól. A három hősi halált halt magyar felkelőt és Arnold Mosch csendőrt szeptember 10-én helyezték örök nyugalomra a Szent Mihály temetőben. Pehm önkéntes Szombathelyen alussza örök álmát. A második ágfalvi csata után az osztrák erők a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Ennek az ütközetnek is köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról.A népszavazás tizedik évfordulóján, 1931-ben a nem hivatalos magyar történetírás így foglalta ezt össze a nemzeti lobogók fehér selymére írva: Ágfalva-Velence-Népszavazás.Pehm Ferenc nagybátyja Pehn József zalaegerszegi plébános rengeteg sikeres gyűjtőakciót szervezett a csapatok részére.A plébános urat egyébként később mint Mindszenty Józsefként fogjuk megismerni...






Temetési menet a második ágfalvai ütközet után.Jellemző,hogy a hátrahagyott osztrák csendőröket a magyarokkal együtt helyezték örök nyugalomra.Mosch és Szechányi egy helyen nyugszanak.


Szeptember 16-án a lándzséri vár környékén verte vissza az osztrákokat az e célból nyolchetes szabadságot kivett Hrabák István főhadnagy egysége.Benes csehszlovák külügyminiszter szeptember 12-én még jegyzékkel fordult a Nagykövetek Tanácsához, majd a szeptember 26-ai Bánffy magyar külügyminiszterrel folytatott brünni tárgyalásain már a Sopronra vonatkozó magyar igényeket nem utasította el. Ez betudható volt a felkelők Héjjas Iván vezette alakulata Parndorf, Nezsider, Császárkőbánya körzetében szeptember 24-e körül aratott győzelmének, majd Ausztria területére is betörtek Brucknál és Prellenkirchennél. Itt estek el Éhn Imre és Vágó Mihály felkelők.

Győztes felkelők csoportképe


Az antanthatalmak október 3-án ismételten felszólították a magyar kormányt Burgenland átadására. Erre Prónay másnap - október 4-én - a Felsőőr főterére összehívott falvak jegyzői, bírái, esküdtjei, papjai előtt ünnepi beszédek, díszsortűz, zászlószentelés közepette a népek önrendelkezési jogaira hivatkozva proklamálta a terület önálló államiságát Lajtabánság néven. A községi elöljárók pecséttel és aláírásukkal hitelesítették csatlakozásukat. Az államfő - a bán - Prónay lett, kormányt alakított, sajtót, bélyegeket adott ki, de Héjjas az államfő minisztereket igénylő kérdésére így válaszolt: "Frontom oly nagy, felkelőim oly kevesen vannak, hogy nem nélkülözhetem, nem küldhetem miniszternek egy felkelőmet sem."
A felkelés katonai eredményeit politikailag is gyümölcsöztetni kellett, ezért Prónay Pál október 4-én kiadott kiáltványában „Lajtabánság” néven ki-mondta Nyugat–Magyarország függetlenségét, amit az általa összehívott alkotmányozó gyűlés is megerősített. Lajtabánság kikiáltása nem jöhetett volna létre a felkelők hősies és sikeres katonai akcióik nélkül. Azonban minden hadviselés alapja az anyagi ellátás, az utánpótlás. A fegyvert és lőszert a felkelők már előre biztosították maguknak, de mint tudjuk, megfelelő élelmezés és ruházat hiányában a leghősiesebb szándék is kudarcra van ítélve. Bár a felkelőket sok helyen a lakosság igyekezett ellátni, azonban ez a folyamatosan mozgó csoportok körülményeit figyelembe véve nem volt kielégítő. Mindszenthy József zalaegerszegi plébános azonnal hozzákezdett a gyűjtés megszervezéséhez. Rövidesen élelemmel megrakott teherkocsik vitték az ellátást a felkelőknek. Bornemissza Adél bárónő egy hét alatt 500 rend ruhát, fehérneműt küldött a harcolóknak, akiknek a nyári ruházata őszre el-rongyosodott az állandó terepen való mozgásban. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége meleg ruházatot, takarókat gyűjtött és küldött el a felkelőknek. Zadravecz tábori püspök aktív tevékenységet fejtett ki a gyűjtések, támogatások szorgalmazásával, sőt titokban civil ruhában meglátogatta a felkelőket, hogy lelkesítse őket nemzetmentő harcukban. A felkelők harcmodora emlékeztetett Rákóczi kurucaira. Rejtett mozgás, meglepetés, cselvetés, kis egységekben gyorsan változtatták helyüket, lehetőleg éjjel mozogtak, a rajta-ütés után azonnal eltűntek. – Napjainkban a Csecsen szabadságharcosok taktikája hasonlít arra, amit 1921-ben a felkelők alkalmaztak. Eredményességét mutatja, hogy a kis csecsen nép fiai, sikeresen veszik fel a küzdelmet a világ egyik legerősebb szárazföldi hadseregével. – Az osztrákok félrevezetését szolgálták azok a hamis telefonüzenetek, melyek nagy létszámú egységeknek adtak parancsot, különböző megtévesztő feladatokkal. Ezeket az üzeneteket tudatosan úgy továbbították, hogy azokról az osztrákok tudomást szerezzenek és azok szerint tegyenek ellenintézkedéseket. Az ellenség megtévesztését szolgálta, hogy az egyes harccsoportokat hadseregnek nevezték.

I. hadsereg. Parancsnoka: vitéz Taby Árpád főhadnagy, székhelye: Felsőőr.


vitéz Taby Árpád(1896-1973) a Kirschlag-i csata vezetője

II. hadsereg. Parancsnoka: Budaházy Miklós százados, székhelye: Felsőpulya.(Igen ő Budaházy György őse-a szerk.)

III. hadsereg. Parancsnoka: vitéz Molnár Endre főhadnagy, székhelye: Németújvár.

IV. hadsereg. Parancsnoka: Héjjas Iván főhadnagy, gyorsan mozgó egység, szükség szerinti bevetésre.

V. hadsereg. Parancsnoka: Maderspach Győző százados, székhelye: Nagymarton.(Maderspach Győző örök érvényű mondása:"A fegyver a szabad ember legfőbb ismérve. Akinek nincs fegyvere, az fogoly!")

A IV. „gyorsanmozgó” hadsereg legjelentősebb hadművelete volt, amikor észak felől megkerülték a Fertő tavat és egészen a Lajtáig kergették az osztrákokat. A főparancsnok, Prónay Pál alezredes egyenruhát is rendszeresített a felkelők számára. Cserkészing, derékszíj, jobb oldalt felcsapott kalapszegély, a kalapon zöld alapon fehér kettőskereszt, a bal karon karszalag, Polgárőrség, Bürgerwehr felírással.A történet ezen része a Lajtabánság történetével foglalkozó cikkben lesz érdekesebb.

Az "V. Hadsereg" főparancsnoksága-Nagymarton Posta épület

Felkelők egy csoportja Nagymartonban
Felkelők a fraknói várnál
Járőrök
A Rongyos Gárda tagjai közigazgatási feladatokat látnak el.(középen Obendorf Károly főiskolai hallgató)
Kiképzésen
Az "V. Hadsereg" csoportja


Felkelőélet októberben

A bonyolult helyzetben Bethlen olasz közvetítéssel tárgyalásokat javasolt, ezt a nagyhatalmak október 7-én elfogadták. Október 11-én Velencében Toretta olasz külügyminiszter elnökletével konferencia kezdődött, melyen Ausztriát Schober kancellár, Magyarországot Bethlen és Bánffy képviselték. Itt olyan határozat született, hogy egyrészt Magyarország kivonja a felkelőket az Ausztriának ítélt területről, másrészt Sopron és környéke hovatartozását népszavazás dönti el. Október második felében Brucknál és Királyhidánál ismételten visszaszorították az osztrákokat, de november 4-ei határidővel ki kellett üríteni az áldozatok árán visszafoglalt területet. Ezt a parancsot a felkelők - akik szerepe így befejeződött - fegyelmezetten végrehajtották. A lakosság szomorúan búcsúzott el tőlük, és velük Magyarországtól is.
A konferencia második napja az elsőnél is viharosabb volt. A magyar tárgyaló fél előhozakodott az ún. Millerand-féle kísérőlevéllel. Ez kimondta, hogy a határkijelölő bizottság meg fogja hallgatni a vitás települések lakóinak véleményét is. Az osztrákok azonnal tiltakoztak, majd előálltak egy olyan követeléssel, amely az egész konferenciát kudarccal fenyegette. Azt akarták elérni, hogy a magyar kormány azonnal parancsolja ki a felkelőket az átadandó területről. Ha ez nem történik meg, a maguk részéről minden határozatot semmisnek tekintenek. Minden veszni látszott. Bánffy zsenialitása most mutatkozott meg igazán. A magyar kormány vállalta Olaszország - és nem Ausztria - felé, hogy a felkelőket leszereli, és pacifikálja az átadandó területet. Ezt nem írásban, hanem titkosan, szóban garantálta. Ausztria beleegyezett, hogy nyolc nappal a terület kiürítése után népszavazás döntsön Sopron és környéke sorsáról, és a határkérdésben aláveti magát a Nagykövetek Tanácsának.A történelem azonban ismét közbeszólt. IV. Károly király második visszatérési kísérlete miatt (október 21-23.), a népszavazás dátuma kitolódott 1921. december 14-16-ra.Velence mérföldkő volt. Ez volt az ellenséges gyűrűbe szorított és megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere. A trianoni békediktátum első láncszeme széthasadt. A velencei egyezménynek azonban más is köszönhető volt. A magyar delegáció és az olasz külügyminiszter titkos megállapodást kötött. Toretta vállalta, hogy minden befolyását latba veti, hogy a végleges határ kijelölésénél a magyar kormány igényeit kielégítsék.1922-ben újabb tíz, korábban már Burgenlandhoz csatolt, túlnyomórészt horvát nemzetiségek lakta falu került vissza népszavazás nélkül a magyar hazához.

A felkelés harcai 1921-ben


Érdekes egy pillanatra megvizsgálni a felkelőket a számarányok tükrében. Az osztrák sajtó számukat 20-30 000-re tette, e számnak azonban alig több, mint a tizede 3-4 000 fő volt a felkelők valóságos száma. A harcokban ezeknek csak a fele vett részt, mert Héjjas Iván a 18 év alattiakat a front mögött csendőrszolgálatra osztotta be. A felkelők az összetűzésekben 3-4 fős járőrökkel, 10-15 fős csapattal, 40-50 fős szakasszal, 160-200 fős csoporttal vettek részt. Sereget 600-1000 fő alkotott, de ebből csak kettő volt, egyik az északi, másik a déli határszakaszon. A felkelők egymáshoz való viszonya nyílt, demokratikus, bajtársias volt.Ismeretes, hogy a velencei egyezmény alapján az 1921 december 14-16. között tartott soproni népszavazáson 15 343 fő Magyarország, 8227 fő Ausztria mellett szavazott.
Több mint háromnegyed évszázad távlatából tisztelettel kell emlékeznünk azokra a felkelőkre, akik életük kockáztatásával vagy feláldozásával Magyarországnak ezt az igen értékes részét mentették meg. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a kecskeméti Fiú Felsőkereskedelmi Iskola volt talán az egyedüli abban, hogy tanárai nem tiltották tanulóikat a részvételtől. E nemzeti hagyományt a mai jogutód intézmény büszkén vallja magáénak.A már említetteken kívül pár kecskeméti és nem kecskeméti név érdemleges az említésre, bár ebben az esetben is nehéz méltányosnak lenni. Csapat- és csoportparancsnokok voltak többek között Winter-Latzay György, Bacho István, Szabó József századosok, Kossuth Ferenc, Osváth Elemér, Bocskay Gyula főhadnagyok, Sz. Tóth Imre, Ali Fasil bosnyák és Hasszán albán parancsnok. Sokan jöttek Kecskemétről, közöttük Papp István tanító, Zubornyák József, Bencsik István, Korb Géza és a környékről: Olajos István Helvéciáról, Zana László Méntelekről, Kerekes István Hetényből, Hajagos Sándor Ágasegyházáról, Szabó Sándor Szentkirályról.A felkelők között sok olyannyira szegény földműves volt, hogy mikor 1929-ben Sopron és Kecskemét közös megemlékezéseket tartottak, a város kedvezményt kért és kapott a MÁV-tól, hogy a volt résztvevők odautazhassanak.Előkészülve 1929. szeptember 8-ra, a két város együttes megemlékezésére, mikor Dr. Thurner Mihály soproni, Zimay Károly kecskeméti polgármesterek, Dr. Fáy István kecskeméti főispán és Héjjas Iván országgyűlési képviselő jelenlétében Ágfalván felavatták Imre Gábor alkotását, Baracsi László emlékművét és ünnepségeket tartottak Gévay-Wolf Lajos, Sopron vármegye alispánja így fogalmazott: "Ha nem lett volna augusztus 28., nem lehetett volna december 14. sem."

1922-ben még egyszer hallatott magáról a Rongyos Gárda....

de ez a következő cikk tartalma

2011. január 9., vasárnap

Felvidék harcosa


Prónay Pál, tótprónai és blatniczai, magyar királyi alezredes (Romhány, 1874.11.02- Szovjetunió, 1946. után)

A Prónay família első ismert őse Rechk, aki IV. Béla király korában élt és 1279-ben kapta az uralkodótól a családnak nevet adó TótSzolvákprónát, (ma zengzetes szlovák nyelven Slovenské Pravno), ami Stubnyafürdőtől nem messze található. A történelem viharai közepette a família egyre terebélyesedett, Turóc, Nógrád, Pest, Nyitra vármegyékben vezető beosztásokat töltöttek be. Tevékenységüket Mária Terézia 1770-ben bárói címmel honorálta. A családtagok a közélet mellett a gazdálkodásban, valamint a humán tudományokban tűntek ki.

Ebből a békés életformát élő családból származik a XIX. század utolsó harmadában eme életrajz alanya, aki a Nógrád megyei Romhányban született – a család nemesi ágából – 1874 november 11-én. Fiatalkori éveiről keveset tudunk, iskoláztatása a kutatás pillanatnyi állása szerint a nevezetes soproni Lähne-iskolában történt (ahol többek között iskolatársa volt Horthy Szabolcs és Jenő, a későbbi kormányzó testvéröccsei).

Életének nevezetes dátuma volt 1893., mikor önkéntesi évének leszolgálására bevonult a császári és királyi 11. huszárezred szombathelyi laktanyájába.

A kötelező egy év – amely az újonc huszár életének minden gyönyörűségét magában foglalta az istállóőrségtől a lócsutakolásig, – majd a szükséges tanulmányok abszolválása után huszárhadnagy lett, ugyancsak a szombathelyi huszároknál.

1912-ig a 11. huszárezred tisztje volt, majd 1911-ben vagy 1912-ben áthelyezték a császári és királyi 13. huszárezredhez.
Ennek kötelékében harcolta végig az első világháborút. Számos „érdem utáni” kitüntetést viselt, ami arra utal, hogy személyes bátorságért nem kellett a szomszédba mennie. Ugyancsak kitüntetéssorából lehet tudni, hogy megsebesült, hiszen egysávos Sebesülési Érmet viselhetett.

A IV. Károly által alapított hadifém anyagú Sebesülési Érmet harceszköztől történő sebesülés után viselhették. A sebesülések számát a kitüntetés szalagján látható piros sávok jelezték.

Az összeomlás századosi rendfokozatban érte Bécsben. Magyarországra érkezése után rövid ideig a Lónyilvántartó Hivatal állományában volt, részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) megalapításában, majd visszament az osztrák fővárosba. Rövid ideig a kivándorlás gondolatával kacérkodott, de helyette inkább Szegedre ment,Prónay közösen Gróf Károlyi Gyulával szervezett egy forradalmi ellenkormányt még májusban, amelyben Horthy Miklós is szerepelt. A franciák nem engedélyezték e magyar forradalmi ellenkormány megalakulását, túl nacionalistának tartották. Csak egy liberális kormányt engedélyeztek. Károlyi Gyula forradalmi kormányát feloszlatták, de a Prónay által szervezett hadsereg fennmaradt.Később csatlakozott Horthy Miklóshoz, és megszervezte különítményét, amely mintegy 160 főből állt.



Horthy Miklós Szegeden – mivel számottevő fegyveres erővel nem rendelkezett – hatalma stabilizálása céljából engedélyezte tiszti különítmények megszervezését, amelyeket statáriális bíráskodási joggal ruházott fel.
Ezek a különítmények – különösen a Prónay-, az Ostenburg-Moravek Gyula és a Héjjas Iván-féle csoportok – megtorló akciókba kezdtek a proletárdiktatúra során elkövetett bűncselekmények - vélt vagy valós - vétkeseivel szemben. Emlékeztetőül: vörös terror, Lenin-fiúk, Szamuely Tibor. A válasz sem volt éppen demokratikus, törvényes, vagy éppenséggel jogállami.

Prónay különítményesei elsősorban a Dunántúlon, de az ország más területein is önbíráskodtak. Horthy Miklós, mint a fegyveres erők főparancsnoka, majd, mint az ország kormányzója a konszolidáció érdekében igyekezett megfékezni a különítményeseket, de érdemi eredményeket csak hatalma megszilárdulását követően tudott felmutatni.



Prónay – Horthy kíséretében – Siófokon keresztül Budapestre ment időközben mintegy 1600 főre duzzadt különítményével, amelyet a kelenföldi Károly-laktanyában helyezett el, majd pedig törzskarával a Britannia-szállóban vert tanyát . Alakulatát 1920. március 1. után „I. vadász zászlóalj” néven szervezik át. A konszolidáció nem túlságosan sikeres, mert az elkövetett atrocitásokat egyre kevésbé sikerült eltussolni. A megszilárduló hatalom befolyásos személyisége, Bethlen István – a későbbi miniszterelnök –, valamint a legitimisták követelték a különítményesek felelősségre vonását. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor Prónay emberei váltságdíjat követeltek Vázsonyi Vilmos liberális politikus egyik fogva tartott rokonától.

Prónay önéletrajzi könyvében érdekes kijelentést tesz az irredentizmusáról amelyet talán ezidáig nem kutatott senki:Prónay megbizonyosodott arról, hogy az egyesült nagy Németország ugyanolyan veszélyes ránk nézve, mint a pánszlávizmus. Prónay meglátása szerint az a tény, hogy a németek megakadályozták az Őrség elválasztását Ausztriától, azt jelenti, hogy Ludendorff ezredes közép-európai Anschlusst tervezett. 1920 nyarán jött az első alkalom, amikor megnyílt a lehetőség Magyarország részére, hogy kitörjön a kisantant szorító gyűrűjéből. E lehetőség Millerand francia elnök külügyminiszterének gödöllői látogatásával érkezett. Javaslatot tett Magyarország és Lengyelország fegyveres erőinek orosz-elleni harcára. Ennek fejében visszakaphatnánk Kárpátalját és a Felvidéket. Kitűnő alkalomnak mutatkozott, kitörni a trianoni elszigeteltségből, és létrehozni a barátságos lengyel-magyar határt.Prónay, már a francia javaslat előtti időben próbálta meggyőzni Horthyt egy lengyel-magyar kommunistaellenes szövetség létrehozására. Ez az igyekezete sikertelen maradt, mert Gömbös és Wolff kijelentették, hogy már előzőleg ígéretet tettünk Németországnak és ezt nem törhetjük meg.

Ezután önállóan kidolgozott egy tervet Csehszlovákia megtámadására:Több támadási kísérletet dolgozott ki, melyeket az év december 25 éjjelére időzített. Köpcsényből kijőve támadták volna meg a Pozsonyi hidat: Szőny városból a komáromi hidat, Szobról, amely Balassagyarmattól északra fekszik a fő támadás Léva ellen irányult volna. Prónay szerint számításba vették az itt élő magyar lakosság segítségét és számításuk szerint könnyen kiverhették volna a megszálló cseheket. Már minden készen állt. Segítséget vártak a Szudéta németektől Otto Bauer vezetése alatt, akit értesítettek a tervezetről. Ilyen megszervezett, többirányú támadást a csehszlovákok semmiképpen sem bírtak volna visszaverni, mivel még szervezetlenek voltak és egyenetlenség uralkodott köztük. A kisantant ekkor még nem létezett. Prónay az osztrákok beavatkozását is remélte, hogy kiűzik a cseheket az elfoglalt osztrák területekről. Az összpontosított támadás 1920. december 25, este 10 órára lett ütemezve.
A kormányzó ígéretet tett,hogy a következő évben kiűzi a cseheket a Felvidékről,így Prónay elállt a tervétől.


Esküvője Pálffy-Daun Aiméével 1921 húsvétján

Jó ürügy volt a távozásra, hogy Gömbös Gyula a magyar kormány hallgatólagos támogatásával elkezdte szervezni a nyugat-magyarországi felkelést. Az időközben „I. csendőr tartalék zászlóalj”- nak átszervezett alakulatának vezetéséről lemondott.1921 nyarán kilépett a hadsereg kötelékéből és nyugalomba vonult, azonban szeptember 3-án Bicske (Fejér vármegye) nagyközségi birtokán, azzal kereste föl Zadravecz István dr. (1884-1965) tábori püspök, az egykori Prónay-különítmény lelkésze, az Etelközi Szövetség (EX) tagja, hogy álljon, az egy héttel korábban, augusztus 28-án megkezdődött, nyugat-magyarországi felkelés élére. Ennek a fölkérésnek annál is inkább eleget tett, mert nem sokkal nyugdíjazása előtt, az ő vadászzászlóalja állomásozási helyén – a Buda vári Nádor laktanya – rejtették el, Héjjas Iván bátor akciójával (az osztrák határőrség, majd a fegyverraktár őrszolgálatának lefegyverzésével) a határ menti Fürstenfeld kisvárosban megszerzett 3.000 puskát, 30 db géppuskát valamint nagy mennyiségű lőszert Prónay rövidesen önállósította magát. 1921. szeptember 8-tól, mint a „nyugat-magyarországi csapatok fővezére” szerepelt és szervezte szabadcsapatát.

Az önállósodás olyannyira sikeres volt, hogy miután a magyar hadsereg kiürítette azt a területet, amelyet a békeszerződés rendelkezései szerint át kellett adni Ausztriának, a keletkező vákuumba egy huszárvágással benyomultak a felkelők, akik többször keveredtek fegyveres összetűzésbe az osztrák csendőrökkel és katonákkal. Prónay 1921. október 4-én kikiáltotta a független Lajtabánságot melynek az államfője lett. Az új „államot” senki nem ismerte el.Viszont bélyegeket adtak ki mivel adószedésből nem remélhettek állami bevételt.A minisztertanács tagjai katona tisztekből álltak.Fizetőeszközként a koronát fogadták el. Magyarország azonnal lezárta a nyugati határát. Erről Bethlen gondoskodott, egyben törvényen kívülinek nyilvánítottak mindenkit, aki elfogadta a Lajtabánság fennhatóságát. Nádassy Imre országos rendőrfőkapitány kicenzúráztatott minden Lajtabánságra vonatkozó hírt a hazai lapokból. A Lajtabánság területén nyomtatott újságokat elkobozták és megsemmisítették. A rövid életű formáció létezésének idejére esett a második királypuccs.

Prónay nem volt hajlandó Károly ellen harcolni, sőt, egyes adatok szerint hűségesküt is tett neki. Ebben mellőzöttsége miatt érzett sértődése mellett – szerepet játszhatott, hogy felesége, gróf Pálffy-Daun Aiméé, Zita királyné udvarhölgye volt. A király távozása után nyíltan legitimista nézeteket hangoztatott, tehát abban a hűségeskü-történetben lehet valami….

A tervezés azonban folyt tovább és a lajtai bán nem adta fel államalapító tervét. Prónay 1922 májusában tárgyalásokat folytatott osztrák monarchista körökkel, akik a király visszatérési lehetőségének biztosítása fejében lemondtak Burgenlandról. A terv részletes kimunkálása az osztrák határ mentén bérelt magánbirtokon folyt. Az újabb felkelés vezérkarát 1922. július 21-ről 22-re virradóan fogták el a csendőrnyomozók Vas megyében a Pinkamindszent melletti Karácsfán.

A kalandos életű katona visszatért Budapestre, ahol megkísérelte korábbi pozícióit visszaszerezni. Időközben azonban már más szelek fújtak: Horthynak inkább kínosak voltak az egykori különítményesek. Prónay így a MOVÉ-ban, később az Ébredő Magyarok Egyesületében próbált meg támogatókat toborozni magának – kevés sikerrel. Még volt zászlóalját is megpróbálta összegyűjteni, de leginkább a kávéházakat járta, ahol arrogáns magatartásával hívta fel magára a figyelmet: hangoskodott, provokált és kötekedett. Ez odáig fajult, hogy utcai verekedésbe keveredett Ranzenberger Viktor testőr őrnaggyal – korábbi alvezérével, akivel már hosszabb ideje perben is állt –, amelynek végeredménye letartóztatás, majd büntetőügy lett, amelyben elmarasztalták.


Egy büntetőügy tárgyalása után Héjjas Ivánnal a 20-as években

1929-ben létrehozta az un. Felkelők Asztaltársaságát illetve kiadott Lajtabánság Emlékérmet.
1931-ben Ostenburggal megalapítja Magyar Fasiszta Pártot,olasz mintára.Igen rövid ideig működött ez a formáció.

Ennél jobban nem tudta felhívni a figyelmet magára egészen a háború végéig. Egyes adatok szerint már a német megszállás után szervezkedni kezdett. 1944 október 15-ét követően tevékenységének kézzelfogható eredménye is volt, bár eleinte csekély eredményt tudott felmutatni. Prónay és a köré tömörült régi bajtársak nem álltak a helyzet magaslatán, a tettvágyon kívül mással nem rendelkeztek, tehát sem szervezőképességük, sem emberük, sem felszerelésük nem volt. Így Budapest ostromának kezdetekor visszaemlékezés szerint a különítmény 245 fővel rendelkezett, valamint minimális felszereléssel.A mai napig is találgatások vannak körülötte,hogy valóban mi is történt vele az utolsó napokban.Decemberben a nyilas kormány eljárást indított ellene,sőt egyes nézetek szerint a zászlóalja mindösszesen csak Budapest védelmében és a szovjet csapatok ellen tevékenykedett,de nem német szolgálatban!!E Amikor 1944. december 26-án a bekerítés gyűrűje bezárult Budapest körül, a Hungarista Mozgalom vette szárnyai alá a különítményt, és „Központi Hungarista Harccsoport” néven szerepeltek. A harccsoportot végül 1945. január 7-én beolvasztották a Fegyveres Nemzetszolgálatba.

Maga Prónay a legújabb kutatások szerint március 20-án – tehát jóval az ostrom után – esett fogságba ismeretlen körülmények között. A Szovjetunióba szállították, ahol bíróság elé került, 1946 június 10-én húsz év kényszermunkára ítélték. 71 évesen esélye sem volt mindezt túlélni. Annyi bizonyos, hogy fogságban halt meg, hogy mikor és hol, arról nincs információnk.

Az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Ügyészsége 2001. június 27-én rehabilitálta. Az objektivitás kedvéért jegyezzük meg, hogy rehabilitálás az egyébként politikai koncepciós per tárgyát és ítéletét érinti, nem pedig az elítélt előzetes tevékenységét.

Hálás köszönet Lemilblognak a közreműködésért!

2011. január 8., szombat

A Puszták hősei II.


vitéz Héjjas Iván Kecskemét (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) városában született 1890. január 19-én. A nagy múltú kecskeméti református főgimnáziumban érettségizett, majd családjának birtokán folytatta édesapja által sikerre vitt gazdálkodói tevékenységét.Katonai pályafutása az 1913-as Balkáni háborúban kezdődött, Wilhelm Wied albán királyaspiráns toborzása révén a szkipetárok mellett harcolt, elsajátítva a klasszikus balkáni gerillaharcmodort. Itt szerezte félelmetes gerilla harctechnikáját, tudását, mely mindig ellenfelei fölé emelte a „RONGYOS GÁRDA” élén vívott harcokban.Továbbá ottani képességeiről tanulságot téve több száz albán és bosnyák önkéntes harcolt vele a nyugat-magyarországi felkelésben. Az első világháború kitörése után négy évig folyamatosan harctéri szolgálatot teljesített a császári és királyi 68. gyalogezredben. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért, mint sokszorosan kitüntetett repülőhadnagy szerelt le!

Az 1919-es Tanácsköztársaság (március 21-augusztus 1.) kezdetekor a kecskeméti tanyák népét ellenforradalmárokká szervezte.Április 18.-án a Héjjas birtok szőlőjében adták ki a híres programját amely a következőkből állt:
1) Magyarország a magyaroké! Magyarország határai nem a maiak, hanem a háború előttiek! Ezekért, és magyar fajunkért készek vagyunk bármelyik pillanatban életünket adni!
2) Harcolunk a nemzetközi, országvesztő vörös uralom ellen. Harcolunk az Istentelen és hazátlan rombolók ellen, de a feudális születési előjogok ellen is egyaránt.
3) A pacifizmus csak álmodozás – AMENNYI A FEGYVERED – annyi az országod és a kenyered.
4) A földbirtok-egység legnagyobb határát a mezőgazdasági termelési eszközök fejlettsége határozza meg! Az ezen felüli birtokra földreformot követelünk a négy évig becsülettel, vérrel áldozó nincstelen parasztságunk javára az egyetemes magyar népszaporulat és népjóléti érdekében!
5) A bank és ipartőke kérdéseiben a döntő szó az államé legyen a nép érdekében, és ne fordítva!
6) A munkaadó és a munkás harcában álljon az államhatalom igazságos védőként a munkás mellé.
7) A magyar élet minden síkján magyarok legyenek a vezetők!

A kommunisták üldözése elől Szegedre menekült, ahol részt vett a Magyar Nemzeti Hadsereg megszervezésében. Mint annak karhatalmi osztagparancsnoka, a Duna-Tisza közén teljesített szolgálatot, s e működése kapcsán zajlott hazafias cselekedetei és a kommunista valamint a kommunistagyanúba keveredettek, katonához méltó módon történt elszámoltatásuk miatt, sok támadásban volt része az országgyűlésben és a sajtóban a szociáldemokraták irányából!!! 1919 őszén bekapcsolódott az Ébredő Magyarok Egyesületének különféle mozgalmaiba és hamarosan az ÉME társelnöke lett. Az 1920-as években a Kettőskereszt Vérszövetség helyettes katonai elöljárója kitüntető posztját töltötte be.Különítményét 1920 június 21.-én oszlatják fel.

1921 nyarán Prónay Pál (1874-1945) alezredeshez csatlakozva, legfőbb szervezője és egyik vezetője a Nyugat-magyarországi Felkelésnek, mert rendkívül bátor akciójával (az osztrák határőrség, majd a fegyverraktár őrszolgálatának lefegyverzésével!) a határmenti Fürstenfeld kisvárosban megszereztek 3.000 (háromezer!!!) puskát, 30 (harminc!!!) db géppuskát valamint nagy mennyiségű lőszert. Ezekkel fölfegyverkezve, a különítményesek sikeresen akadályozták meg a mai Burgenland, Ausztriához való csatolását, és a Lajtabánság kikiáltásával (1921. október 4.), kikényszerítették a soproni népszavazást (1921. december 14-16.).1921. augusztus 28-án kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Prónayék, Ostenburgék és Héjjasék hazafias cselekedeteivel illetve az eredményes referendum következményeképpen, Sopron és környéke (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva községek) visszakerült Magyarországhoz!!!Meg kell említeni,hogy fivérei:Aurél,Tibor és Jenő(ő éppen ekkor érettségizett,és saját maga toborzott egységet) is harcoltak a rongyosok között.Sajnos az antant ármánykodása közepette tért vissza IV.Károly király-Héjjas esküjéhez híven követte királyát a IV. felkelő csapattal amelyik október végéig a leghevesebb harcokat vívta Lajtabánság területén.Csapata a király mögött felszedte a síneket.November elején viszont kivonta a csapatait a térségből.A későbbiekben Héjjas eltávolodott Prónaytól s Ostenburgtól is.

Héjjas Iván neve valóságos fogalommá vált a keresztény és nemzeti gondolat hívei, valamint ellenségeinek sorában is!!! 1927-től vitéz Gömbös Gyula (1886-1936) Fajvédő Pártjának programjával, Kunszentmiklós (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) nagyközség és kerületének országgyűlési képviselője lett, azonban a parlamentben nem sokat szerepelt, mert felfogása szerint, az akkor elenyészően csekély ellenzék, a túlsúlyban lévő kormánypárttal szemben nem érvényesülhetett. 1929-ben megkapta a vitézi rendet.


Képviselői fotója az Országgyűlési Almanachban

Az 1931-es általános választásokon, az 1927. évi ellenfele, nevezetesen Kelemen Kornél dr. (1885-1962) jogász legyőzte, ezért Héjjas Iván kimaradt a parlamentből és egy ideig nem szerepelt a közéletben. 1934-ben kiadják a kétkötetes Légijog című munkáját,amely a későbbiekben a Légi közlekedés egyik alapvető forrása lett.


A Légijog című művének a borítója

1937-1940-ig a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium osztálytanácsosa, majd 1943-ig osztályvezetője. Közben 1938-tól a Magyar Fajvédők Szövetségének elnöke és az I. Bécsi döntés (1938. november 2.) után a kárpátaljai Rongyos Gárda vezetője.Csapataival megvédték Munkácsot 1939 január 6-ai Csehszlovák támadással szemben, megállítva a Latorca hídján a támadó Csehszlovák csapatokat!Amikor Héjjas Iván 1938. áprilisában a Magyar Fajvédők Szövetsége elnöke lett, beszédében a következőket mondta: „nekünk, akik oly elszántan vágtunk ki Szegedről, és akik elsőként hoztuk világra, Mussolinit és Hitlert is megelőzve, a jobboldali ideológiát, össze kell fognunk!


A rongyosok élérték a Lengyel határt

Az 1938 októberében kitört felvidéki szabadságharc fegyveres támogatói voltak! 1938-ban A Rongyosok gerillaakciója gátolta meg a bécsi döntés során hazatért felvidék cseh részről történő teljes kirablását!1938-ban Kozma Miklós kérésére újraszervezi a Rongyos Gárdát, hogy Kárpátalján a csehek ellen hajtsanak végre diverzáns akciókat. Egyes források szerint a Rongyos Gárda 1939 őszén légiót küldött a németek ellen Lengyelországba, román források a Rongyos Gárdával azonosítják az ezzel egy időben felgöngyölített, és a Honvéd Vezérkar által irányított erdélyi magyar fegyveres szervezkedést, illetve ugyancsak egyes román források tudnak a Héjjs különítmény 1940-es erdélyi tevékenységéről is.Az biztos,hogy 1939 november 21.-én ütközetbe keveredik román tüzérséggel erősített csehszlovák csapatokkal. Héjjas Iván 1940-ben tért vissza a minisztériumi munkához. 1943-1944-ig a Közlekedésügyi Minisztérium Légügyi Főosztályának irányítója.1944 február 28.-án nyugállománya vonulása alkalmából a Kormányzó úr államtitkári címet adományozott a számára.


Héjjas(balra) egy kései képen Kémeri Nagy Imrével(1903-1942)aki híres erélyi katona volt,majd rongyos gárdista aki harcolt a Finn Háborúban.

Héjjas 1942-ben Horthy István kormányzóhelyettessé választásának egyik fő támogatója, 1943-ban a Kormányzó németellenes szervezkedéssel bízza meg.

Héjjas Iván a kommunizmus elől, 1944 végén szerzetesnek álcázva, Németországba, onnan Spanyolországba menekült, ahol Francisco Franco y Bahamonde (1892-1975) tábornok politikai menedéket biztosított számára!
Az 1919-es hazafias helytállása miatt, a kommunista Budapesti Népbíróság, 1947. május 13-án távollétében – elsőfokon – halálra ítélte. Az ugyanolyan összetételű Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT), 1948. július 28-án megerősítette illetve jóváhagyta az elsőfokú verdiktet.
Vigo (Pontevedra tartomány, Spanyolország) atlanti-óceáni kikötővárosban hunyt el 1950 decemberében. A felhasznált irodalomban felsorolt lexikonok, melyekben Héjjas Iván szócikk található, egyike sem közli halálának pontos idejét (napját), ezért valószínűleg ismeretlen.

2011. január 3., hétfő

A Puszták hősei I. rész


Franczia Kiss Mihály 1887. november 22-én született Kecskeméten, egy tehetős gazdálkodó családban, és ez már valamiképpen meghatározta későbbi sorsát.Édesapja Franczia Kiss Mihály magas kitüntetéseket kapott a boszniai annexióban,édesanyja Vörösmarthy Julianna a költő rokona Szűkebb pátriája, Bács-Kiskun megye mindig is a magyarság legöntudatosabb nemzeti rétegét, tulajdonképpeni „népi gerincét” adta, ahol a lángoló hazaszeretet és a nemzeti ügyért való önfeláldozás egyfajta tájegységi hagyománynak számít. A szülőföld szeretete ugyanakkor családja történetéből is szervesen következett, hiszen felmenői katonaként és gazdálkodóként jeleskedtek évszázadokon keresztül, és a „Francia” előnevet is a csatatéren tanúsított vitézségével érdemelte ki huszárként szolgáló ükapja Mária Teréziától, a nemesi ranggal egyetemben.
Maga Franczia Kiss Mihály igazi epikus – de távolról sem epikureus – alkat volt, aki rendkívüli fizikai adottságai (190 centiméteres magassága, kivételes testi ereje, rettenthetetlen vakmerősége) és fantasztikus fordulatokban bővelkedő élete révén egy boldogabb korban hamisítatlan népmesei hőssé válhatott volna. Szinte legyőzhetetlennek számított. Szüntelen megpróbáltatásokban és csatározásokban, üldöztetésben és bujkálásban élte túl az I. világháború harctereit, a vörös terrort, a román megszállást, a nyugat-magyarországi gerillaharcokat, a Rongyos Gárda csehszlovákiai diverzánsakcióit és az újabb kommunista hatalom 12 évét. Kétszer szökött meg fogságból, számtalan sebesülést szerzett és háromszor ítélték halálra. Az 1956-os népfelkelést követően, 70 éves korában bekövetkezett elbukásához egy aljas besúgó és a kádárista terrorgépezet együttműködésére volt szükség.
Katonai kiképzést 1908-ban a kecskeméti 38-as (Mollinary) gyalogezrednél kapott, ahonnan tartalékos tiszthelyettesként szerelt le. Alig néhány évet szentelhetett csupán a családi gazdaság fellendítésének, mert az 1912-es balkáni forrongások idején ismét behívták katonának, és a Délvidékre került, ahol gerillakiképzésben részesült, amelynek későbbi élete során nagy hasznát látta. Az I. világháború kitörése Bácskában érte, előbb a szerb frontra, majd 1915 februárjában az orosz frontra vezényelték. Amikor tavasszal az oroszok bekerítették és kiéheztetés után fogságba ejtették a Monarchia Przemysl várába beszorult hadseregét, az ostromlott erődítményből egyedül Franczia tudott megszökni, még ha súlyos sebesülés árán is. Felgyógyulása után az olasz frontra került, ahol a véres isonzói lövészárok-háború tíz ütközetét küzdötte végig. Ezután a híres Székely Hadosztály alhadnagyaként a magyar határt védte a románokkal szemben, amíg csak lehetett, mígnem támogatás híján 1919. április 26-án Kratochvill Károly hadosztályparancsnok kénytelen volt letenni a fegyvert. Franczia Kiss Mihály az utolsó harcoló alakulat tagjaként, számos kitüntetés (többek között arany-ezüst-bronz vitézségi érmek) birtokában fejezte be a háborút.


Hazatérése után rövidesen Szamuely Tibor emberei elfogták, a szegedi Csillagbörtönbe zárták, és mint kémet és osztályidegent halálra ítélték. Ő azonban innen is megszökött, és lóháton hazafelé tartva még arra is volt érkezése, hogy június végén a Kalocsán garázdálkodó, akasztó és fosztogató vörösök karmai közül kiszabadítsa a kalocsai érsek két húgát. Ekkor már negyedik hónapja dühöngött a Tanácsköztársaságnak nevezett proletárdiktatúra rémuralma, amelynek 133 napja alatt – döntően rögtönítélő bíráskodás keretében – 592 embert végeztek ki, közülük minden harmadikat a Duna-Tisza közén, főleg Bács-Kiskun megyében, ahol a „puszták népe” nem tűrte szó nélkül a vörös terrort. Szamuelyék visszavágása tömeges, nyilvános kivégzésekben, túszok szedésében, valamint hadisarc, váltságdíj, rablás, fosztogatás, kínzás, erőszakoskodás formájában nyilvánult meg. Ez ellen a helyiek spontán megmozdulásokkal próbáltak védekezni, és az ún. szentkirályi felkeléssel például elérték 68, Kecskeméten túszként fogva tartott ember kiszabadítását. Az akció szervezésében Franczia oroszlánrészt vállalt magára, már csak személyes érintettsége okán is, hiszen apja és barátai (a Héjjas-fiúk) is a túszok között várták sorsuk beteljesülését. Más alkalommal a Polyák család férfi tagjait (apát és két fiát) mentette meg az akasztástól Héjjas Iván társaságában, a fehér lázadás elfojtására küldött Szamuely „halálvonata” előtt pedig Soltnál felszedték a vasúti síneket.
Az említett „közvetlen akciók” végrehajtása mellett a proletárdiktatúra alatt Franczia Kiss Mihály a szegedi ún. Ellenforradalmi Kormány megbízásából felderítői tevékenységet is végzett, mégpedig igen eredményesen. Később (állítólag) Horthy Miklós személyes hírszerzőjeként értékes információkat szolgáltatott a vörösök bukása utáni megtorlásokhoz, vagyis a ún. fehérterrorhoz, és a vörös hatalom kollaboránsainak összegyűjtésében is tevékeny szerepet játszott Héjjas Iván parancsnoksága alatt. (Erre alapozva egyébként az 1945 utáni kommunista „igazságszolgáltatás” őt tette felelőssé a Duna-Tisza közén elkövetett önbíráskodás jellegű kivégzések háromnegyedéért.) Franczia Kiss Mihály és Héjjas Iván természetesen a román megszállás alatt sem tétlenkedett. Kecskemét környékét körzetekre osztva mozgó őrségeket állítottak fel, rajtaütésszerű támadásokkal zaklatva a zabráló-fosztogató román csapatokat. Ez az önkéntes szerveződés lett a későbbi Rongyos Gárda alapja. Amikor az antant nyomására 1919 őszén a románok megkezdték a kivonulást Magyarországról, hadizsákmányként a hortobágyi állami ménest is magukkal vitték. Nem számoltak azonban Franczia elszántságával, aki néhány emberével utánuk ment, és merész rajtaütéssel a mai határ túloldaláról visszaszerezte az értékes (és jelképes) tenyészállatokat.
Miután Benes csehszlovák vezető részéről határozott követelésként merült fel a Csehszlovákiát és az új szerb-horvát-szlovén államalakulatot összekötő „szláv korridor” gondolata, amelyet csak Nyugat-Magyarország megcsonkítása árán lehetett volna kivitelezni, az ún. nyugat-magyarországi felkelés megszervezésével Héjjas Iván és egyik alvezére, Franczia Kiss Mihály számára ismét kedvező alkalom kínálkozott a cselekvésre. E célból 1921 nyarán mintegy 120 Kecskemét környéki harcedzett önkéntessel „ellátogattak” a pánszláv igények által közvetlenül fenyegetett területekre. Először is fegyvert kellett szerezniük. A megoldás kulcsa ismét csak Francia kezében volt, aki néhány fős egységével ötszörös túlerőt leküzdve, emberveszteség nélkül elfoglalta és kiürítette Közép-Ausztria legnagyobb (fürstenfeldi) fegyverraktárát. Ezáltal a Rongyos Gárda átesett a tűzkeresztségen, és a következő hónapokban sorra nyerte meg az osztrákok (és csehek) elleni csetepatékat, nem egyszer számottevő osztrák területet megszállva. A benesi elképzelés végül is lekerült a napirendről, mindenekelőtt a Rongyos Gárda harci sikerei következtében, amelyek ugyanakkor kedvező lélektani feltételeket teremtettek a magyarok számára az október 11-13-i velencei tárgyalásokhoz is, ahol megegyezést született a Sopron és környéke hovatartozásáról tartandó decemberi népszavazásról.
Summa summarum kijelenthető, hogy
Magyarország a felkelés három vezérének, jelesül Héjjas Ivánnak, Prónay Pálnak és nem utolsó sorban Franczia Kiss Mihálynak köszönheti Sopron és nyolc környező község megmaradását, akik egyébként nemcsak a népszavazás manu militari kikényszerítésében, hanem az országnak előnyös népakarat „megszervezésében”
is elévülhetetlen érdemeket szereztek.
Ráadásul a bolsevikok, a románok, az osztrákok és a csehek elleni honvédő harcaikat lényegében a saját
vagyonukból finanszírozták, e célból többen közülük jelzáloggal terhelték meg birtokaikat. A neki felajánlott vitézi címet maga Franczia Kiss Mihály pedig azzal hárította el, hogy a címmel járó földbirtokra másnak nagyobb szüksége lehet.
A soproni kérdés rendezése után a Nemzeti Hadsereg felderítőjeként teljesített szolgálatot, majd 1924-ben leszerelt, feleségül vette a tekintélyes kecskeméti családból származó Zombory Karolint, akitől két leánya született-Karolina és Erzsébet, és a következő másfél évtizedet gazdálkodással töltötte. 1938 őszén azonban Héjjas Iván hívó szavára 26 válogatott bajtársával Észak-Magyarországra ment, hogy részt vegyen a bécsi békefolyamat támogatására és felvidéki területek visszacsatolására szervezett ruszinkói (Csehszlovákia)
gerilla-akciókban. Felelősségteljes hozzáállását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Rongyos Gárda
„reaktiválására” ugyan sokkal többen jelentkeztek, ő azonban csak azokat vette maga mellé, akiknek harcképességéhez és gerilla-alkalmasságához nem fért kétség, és akiknek megfogadta, hogy mindegyiküket élve hozza vissza, és szavát ez alkalommal is állta. Az észak-erdélyi bevonulás után szerepet vállalt a rendfenntartó erők megszervezésében, kora miatt azonban a II. világháborúban már nem harcolt.
1944 késő őszén családjával nyugat felé vette útját, betegeskedő felesége kívánságára azonban a következő évben visszatértek Kecskemét környékére. A kommunisták újbóli hatalomra kerülése után Franczia kénytelen volt „illegalitásba” vonulni. Egy izsáki katolikus pap segítségével nevet változtatott, mezőgazdasági munkásként, dinnyecsőszként éldegélt a pusztaságban, jobbára egyedül, lakhelyét sűrűn váltogatva, a családjával való kapcsolatát a minimálisra korlátozva. (Félve a megtorlástól, a lányai is megváltoztatták személyazonosságukat.)
A környékbeliek közül sokan tudták, hogy a Kovács József álnév alatt valójában ki rejtőzik, de nem adták fel. Tizenkét évig élt bujkálva, állandó készültségben és fenyegetettségben. Az 1956-os népfelkelés idején óvatossága csökkent, előjött rejtekhelyéről. Végül bejelentés alapján 1957. március 8-án a Bodakút külterületén levő kunyhójában rajtaütöttek a hetven évesen is kiváló fizikai és szellemi állapotban lévő idős hadfin. Arra sem maradt ideje, hogy a párnája alatt csőre töltve tartott fegyverét használja.

Mondani sem kell, hogy a kádári konszolidáció propaganda- és terrorgépezetének kapóra jött a legendás „fehérterrorista” elfogása, akinek koncepciós perével két legyet szándékoztak ütni egy csapásra: egyrészt a Tanácsköztársaság bukása utáni rendteremtésben játszott szerepéért akartak példás bosszút állni, másrészt „összekötő kapocsként” beállított személyén keresztül a Horthy-rendszer és az ’56-os események közötti állítólagos szellemi rokonságot igyekeztek demonstrálni. A korabeli filmhíradó rögzítette Franczia vallomását, miszerint
„katona voltam, parancsot teljesítettem és senkit saját kezűleg ki nem végeztem”. Ennek ellenére a bírósági eljárásban közvetlen bizonyítékok nélkül tömeggyilkossá nyilvánították és halálra ítélték. Jellemző módon kirendelt védője bizonyítási eljárásra vonatkozó indítványát a bíróság elnöke azzal söpörte le az asztalról, hogy a „bizonyítékok elenyésztek”. A még élő visszaemlékezők elmondása szerint Francia Kiss Mihály mindvégig fegyelmezett katonaként, rezzenéstelen arccal, sztoikus nyugalommal viselkedett a bírósági komédia során. Noha ügyvédje(dr. Kardos János) felmentését kérte (merészségéért utóbb eltanácsolták a pályáról), a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. augusztus 9-én kötél általi halálra ítélte, és az ítéletet négy nappal később végrehajtották. Földi maradványait a 301-es parcella őrzi.

A hősiesség, hazafiasság és nemzethűség szimbólumának tekinthető Franczia Kiss Mihály érdemeit tudomásunk szerint mindeddig csupán a Hűség Városa, Sopron ismerte el azzal, hogy a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi hőstetteinek szentelt 2001-es emlékművön (Héjjas Iván mint vezető mellett) név szerint is megemlítik őt az alvezérek sorában.
Egyik lánya édesapja rehabilitálása érdekében 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely azonban elutasította azt, továbbra is hatályban tartva az 1957-es ítéletet.






2011. január 1., szombat

Preambulum helyett

Miért is e név választás?Kis történelmi kutatásba kezdtem egy gyűjteményemmel kapcsolatban és ezeket az érdekes tanulmányokat találtam róla:
A XIX. század utolsó évtizedében rohamosan terjedő sajtónak köszönhetően alakultak meg Magyarországon a nagy kiadóvállalatok, melyek lapokat, folyóiratokat adtak közre, de emellett saját könyvesboltokat is működtettek. Az első tömegújságának tekinthető Kis Újság 1888-ban jelent meg. A Singer és Wolfner cég 1895-ben megbízta Herczeg Ferencet az Új Idők című hetilap szerkesztésével. Herczeg Ferenc a szerkesztői feladatkört egészen 1944-ig ellátta. Az Új Idők a legnagyobb számú szépirodalmi hetilappá nőtte ki magát. Herczeg Ferenc elképzelése az volt, amit meg is valósított, hogy a lapban „a régi időkből örökölt tőké”-t, a „faji sajátságok“-at mutassa fel. Herczeg a lap „hitvallásáról“ a következőképpen írt Emlékezéseiben: „Az Új Idők kezdettől fogva óvakodott attól, hogy hasábjain tért engedjen annak a háborúnak, amely pártokra szakította a magyar irodalmat. Nekem erre vonatkozóan az a nézetem: mint erjesztő kovászra igenis szükség van arra az ősi ellentétre, amely a fiatalokat az öregek ellen sorakoztatja. A fiatalok az emberi haladást szolgálják, midőn eltakarítják az útból a magukat túlélt öregeket. Az eltakarításnak azonban csak egy célhoz vezető módja van: jobbat kell produkálni, a haladó kor szellemének inkább megfelelő dolgokat kell teremteni, mélyebben kell belemarkolni a lüktető életbe, mint tették a régiek.“ Ezt ő munkásságával, tárcáival, publicisztikájával erősítette meg.
Herczeg lapjában minden író helyt kaphatott hovatartozástól, szemlélettől függetlenül, ugyanis a főszerkesztő számára a tehetség volt a fontos: „Mint szerkesztő sohasem törődtem avval, miféle „irány“ szolgálatában áll az író, az Új Idők munkatársától csak egyet kívántam meg, hogy tehetséges legyen.“ Ennek köszönhetően olvashatták a szerkesztő Herczeg Ferenc, Ambrus Zoltán, Tömörkény István, Bródy Sándor, a későbbiekben pedig már Csathó Kálmán, Szabó Lőrinc, Harsányi Zsolt, Zsigray Julianna, Fekete István, Benedek Marcell, Radnóti Miklós, Kassák Lajos vagy éppen Márai Sándor írásait. Kitűnő írógárda szolgálta tehát a lapot, de már a lap indulására felfigyelt az egész ország, mely Gárdonyinak a lapban folytatásokban megjelent regényeinek is köszönhető. Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regénye is itt jelent meg először. Jókai Mór két regényei is emelték kezdetben a hetilap nívóját.
Az Új Idők, a vidéki értelmiségiek - tanítok, jegyzők, orvosok, papok - lapja, inkább népi-nemzeti, vagyis konzervatív beállítottságú volt. Bevételéből futotta egy huszonnégy kötetes lexikon kiadására, ajándékul előfizetőinek.
Mialatt az Új Idők az úri, hivatalnoki középréteg köreiben a legnépszerűbbek közé tartozó lap volt, több mint tízezres példányszámával, addig a Nyugat csupán néhány száz példányával az urbánus alsó-középrétegek lapjának számított. A nyugatban megjelent a XIX. század második felében bevándorolt galíciaiak utódainak szellemi öröksége: az idegenség érzését kiváltó zsidó folklór is.
Az Új Idők az igényes olvasóközönséghez szólt, a Nyugat viszont mindenkihez: az elidegenedett nagyvárosi tömegekhez, az önmagát képviselni, de még igazgatni sem képes munkásosztály szociális forradalmat óhajtó tagjaihoz, a Monarchia belső ellenségeihez.
Herczeg lapja megjelenésének ötvenedik évfordulóján az Új Időket a szerkesztő a családi lap kategóriájába sorolta. Az újság oldalain igényes szépirodalmat, ismeretterjesztő és művészeti írásokat, publicisztikát, és természetesen a szerkesztői üzeneteit találhatták az olvasók.
Az Új Idők szerkesztője az ország írófejedelmének tartott, jelentős politikai karrierrel büszkélkedő (évtizedeken át konzervatív kormánypárti országgyűlési képviselő, majd felsőházi tag) polgári életszemléletű Herczeg Ferenc (1863-1954) saját lapjában egyébként rendszeresen publikált: a magazinban ötven év alatt több mint kétszáz elbeszélése, huszonkilenc regénye és több száz publicisztikai írása jelent meg.
A monarchia szellemi erejét felidéző Új Idők végül 1949-ben szűnt meg. Hatása ma már csekély, hiszen kevesen ismerik, ugyanis a hathatós négy évtizedes kommunista majd az azt követő liberális propagandának köszönhetően az értéktelenebb lapokra tevődött hangsúlyeltolódás áldozatává vált.
Sajnálatos tény, hogy a ma használatban lévő tankönyvek csupán a silány minőségű, kis példányszámú bomlasztó lapot idézik fel, ráadásul hamis jelzőkkel. A Nyugat ugyanis a közfelfogással ellentétben nem vált - nem válhatott - a kor irodalmára nagy hatással lévő lappá. Ezt megakadályozta példányszáma, és olvasóköre is. A későbbi tudatos hamisításoknak köszönhetően azonban mára szinte dogma lett a Nyugat "tanítása".
Mindezen hazugságok ellenére azonban mégis hiszem, hogy hamarosan eljön egy tisztább kor, amikor igaz elismeréssel beszélhetünk majd a ma és a múlt elhallgatott írásairól...
Sajnos tudásom messze áll Herczegtől,de megpróbálok valamilyen újfajta szinten a közelébe kerülni.
Írásaim főleg a történelem,a politológia és egyéb társadalmi szintű témák fogják vezetni.