Google Website Translator Gadget

2011. január 1., szombat

Preambulum helyett

Miért is e név választás?Kis történelmi kutatásba kezdtem egy gyűjteményemmel kapcsolatban és ezeket az érdekes tanulmányokat találtam róla:
A XIX. század utolsó évtizedében rohamosan terjedő sajtónak köszönhetően alakultak meg Magyarországon a nagy kiadóvállalatok, melyek lapokat, folyóiratokat adtak közre, de emellett saját könyvesboltokat is működtettek. Az első tömegújságának tekinthető Kis Újság 1888-ban jelent meg. A Singer és Wolfner cég 1895-ben megbízta Herczeg Ferencet az Új Idők című hetilap szerkesztésével. Herczeg Ferenc a szerkesztői feladatkört egészen 1944-ig ellátta. Az Új Idők a legnagyobb számú szépirodalmi hetilappá nőtte ki magát. Herczeg Ferenc elképzelése az volt, amit meg is valósított, hogy a lapban „a régi időkből örökölt tőké”-t, a „faji sajátságok“-at mutassa fel. Herczeg a lap „hitvallásáról“ a következőképpen írt Emlékezéseiben: „Az Új Idők kezdettől fogva óvakodott attól, hogy hasábjain tért engedjen annak a háborúnak, amely pártokra szakította a magyar irodalmat. Nekem erre vonatkozóan az a nézetem: mint erjesztő kovászra igenis szükség van arra az ősi ellentétre, amely a fiatalokat az öregek ellen sorakoztatja. A fiatalok az emberi haladást szolgálják, midőn eltakarítják az útból a magukat túlélt öregeket. Az eltakarításnak azonban csak egy célhoz vezető módja van: jobbat kell produkálni, a haladó kor szellemének inkább megfelelő dolgokat kell teremteni, mélyebben kell belemarkolni a lüktető életbe, mint tették a régiek.“ Ezt ő munkásságával, tárcáival, publicisztikájával erősítette meg.
Herczeg lapjában minden író helyt kaphatott hovatartozástól, szemlélettől függetlenül, ugyanis a főszerkesztő számára a tehetség volt a fontos: „Mint szerkesztő sohasem törődtem avval, miféle „irány“ szolgálatában áll az író, az Új Idők munkatársától csak egyet kívántam meg, hogy tehetséges legyen.“ Ennek köszönhetően olvashatták a szerkesztő Herczeg Ferenc, Ambrus Zoltán, Tömörkény István, Bródy Sándor, a későbbiekben pedig már Csathó Kálmán, Szabó Lőrinc, Harsányi Zsolt, Zsigray Julianna, Fekete István, Benedek Marcell, Radnóti Miklós, Kassák Lajos vagy éppen Márai Sándor írásait. Kitűnő írógárda szolgálta tehát a lapot, de már a lap indulására felfigyelt az egész ország, mely Gárdonyinak a lapban folytatásokban megjelent regényeinek is köszönhető. Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regénye is itt jelent meg először. Jókai Mór két regényei is emelték kezdetben a hetilap nívóját.
Az Új Idők, a vidéki értelmiségiek - tanítok, jegyzők, orvosok, papok - lapja, inkább népi-nemzeti, vagyis konzervatív beállítottságú volt. Bevételéből futotta egy huszonnégy kötetes lexikon kiadására, ajándékul előfizetőinek.
Mialatt az Új Idők az úri, hivatalnoki középréteg köreiben a legnépszerűbbek közé tartozó lap volt, több mint tízezres példányszámával, addig a Nyugat csupán néhány száz példányával az urbánus alsó-középrétegek lapjának számított. A nyugatban megjelent a XIX. század második felében bevándorolt galíciaiak utódainak szellemi öröksége: az idegenség érzését kiváltó zsidó folklór is.
Az Új Idők az igényes olvasóközönséghez szólt, a Nyugat viszont mindenkihez: az elidegenedett nagyvárosi tömegekhez, az önmagát képviselni, de még igazgatni sem képes munkásosztály szociális forradalmat óhajtó tagjaihoz, a Monarchia belső ellenségeihez.
Herczeg lapja megjelenésének ötvenedik évfordulóján az Új Időket a szerkesztő a családi lap kategóriájába sorolta. Az újság oldalain igényes szépirodalmat, ismeretterjesztő és művészeti írásokat, publicisztikát, és természetesen a szerkesztői üzeneteit találhatták az olvasók.
Az Új Idők szerkesztője az ország írófejedelmének tartott, jelentős politikai karrierrel büszkélkedő (évtizedeken át konzervatív kormánypárti országgyűlési képviselő, majd felsőházi tag) polgári életszemléletű Herczeg Ferenc (1863-1954) saját lapjában egyébként rendszeresen publikált: a magazinban ötven év alatt több mint kétszáz elbeszélése, huszonkilenc regénye és több száz publicisztikai írása jelent meg.
A monarchia szellemi erejét felidéző Új Idők végül 1949-ben szűnt meg. Hatása ma már csekély, hiszen kevesen ismerik, ugyanis a hathatós négy évtizedes kommunista majd az azt követő liberális propagandának köszönhetően az értéktelenebb lapokra tevődött hangsúlyeltolódás áldozatává vált.
Sajnálatos tény, hogy a ma használatban lévő tankönyvek csupán a silány minőségű, kis példányszámú bomlasztó lapot idézik fel, ráadásul hamis jelzőkkel. A Nyugat ugyanis a közfelfogással ellentétben nem vált - nem válhatott - a kor irodalmára nagy hatással lévő lappá. Ezt megakadályozta példányszáma, és olvasóköre is. A későbbi tudatos hamisításoknak köszönhetően azonban mára szinte dogma lett a Nyugat "tanítása".
Mindezen hazugságok ellenére azonban mégis hiszem, hogy hamarosan eljön egy tisztább kor, amikor igaz elismeréssel beszélhetünk majd a ma és a múlt elhallgatott írásairól...
Sajnos tudásom messze áll Herczegtől,de megpróbálok valamilyen újfajta szinten a közelébe kerülni.
Írásaim főleg a történelem,a politológia és egyéb társadalmi szintű témák fogják vezetni.

1 megjegyzés:

  1. Tiszteletem!
    Nem vagyok valami nagyon tapasztalt, de én azt vettem észre, hogy nagyon jól tudsz publikálni és jók az ismeretterjesztő témáid. Engedelmeddel, mostantól olvasni fogom írásaid. Remélem nem baj ha megmutatom egy kedves barátomnak. Mert ő is hasonlóan jártas ezekben a témákban. Köszönöm figyelmed!

    VálaszTörlés