Google Website Translator Gadget

2012. január 16., hétfő

Inka kincsek az egykori Magyar Királyság területén


Inka kincsek az egykori Magyar Királyság területén

Sokan felrótták,hogy miért is csak a 20. századi történelemmel foglalkozom,miért nem régebbi érdekes történetekkel.Hát most elkezdem ezt a hiánypótló írásomat is,de mint minden szentnek maga fele húz a keze,így hagy kezdjem én is némi kis családfakutatási anyaggal az első középkori írásomat.



Kis előzmény Nedec várával kapcsolatban:

A honfoglalást követően az Árpád-házi királyok csak a XI. században terjesztették ki hatalmukat az Északi-Kárpátok déli lejtőire. I. László király országa határainak védelmére a Szepesség e részében 14 katonai települést alapított királyi határőrökkel. Amikor Kálmán magyar király fia, István eljegyezte Boleszláv lengyel király leányát, hozományként kapta a Poprád-vidék Lengyelországhoz tartozó területeit azzal, hogy azok István halála után Lengyelországra szállnak vissza. A XII. században II. Géza az ércekben gazdag, erdő borította, lakatlan Szepességbe nagyrészt németeket, főképp bányászokat telepített le. A tatár betörés ugyan ezeket a településeket is feldúlta, de miután a Berzeviczy család királyi adományként megkapta a Szepességnek ezt a részét, újra betelepítette a vidéket, 1325 körül pedig felépíttette Nedec várát. Nedec vára akkor is magyar kézben maradt, amikor 1412-ben Zsigmond magyar király és német-római császár a Német Lovagrend hadisarca fejében zálogba adta Jagelló Ulászló lengyel királynak a 16 szepesi várost.

Nedec 1470-ben Zápolya Imre kezére került, aki a Hunyadiak híve és szepesi főispán volt. ő a várat 1470 körül megerősített és kibővíttette. 1499-ben Nedec vára is Zápolya János, a későbbi király birtokába jutott. 1507-ben csere folytán a Palocsai Horváth családé lett.

A mohácsi csatát követő zűrzavaros időkben Nedec gazdái is többször vál­toztak. Hol Zápolya, hol Ferdinánd hívei kezébe került. Egy ideig pl. a kalan­dos életű, először Zápolya-párti, majd Ferdinánd oldalára átálló lengyel Laski Jeromosé volt, akinek fia Nedecet eladta a Pálóczy Horváthoknak, akik másod­szor lettek a vár gazdái, és a XVI. század végén nagy átalakításokat hajtottak végre a várban. Ez időből származnak a vár reneszánsz részletei. 1670-ben a Giovanelli bárói családé lett Nedec, amelyet 1683-ban Thököly kurucai meg is ostromoltak. Azután rablók foglalták el, kifosztották, majd ismét a kurucoké, s 1684-ben a császáriaké lett.

Thököly bukása után visszatértek a Giovanelliek, akik 100 évig, a család ki­halásáig maradtak a vár urai. Ezután - mint örökösök - harmadszor tértek vissza a Pálóczy Horváthok, akik a leégett nedeci várat lakókastéllyá alakították át. A nyugodalmasabb idők visszatértével Nedec nem várostromok, hanem a vidám nagyúri élet színhelye lett.

1857-ben kihalt a Pálóczy Horváth család, és a várkastély leányágon a Salamon család birtokába került. 1861-ben újra helyreállították a tűzvészben megrongálódott kastélyt, és bár Nedec 1920-ban Lengyelországhoz került, a második világháború kitöréséig a magyar Salamon Tivadar lakott a várban, amely 1945-ben lett a lengyel állam tulajdona.

De miért is ez a leírás Nedec várával kapcsolatban és mi köze Dél-Amerikához?

Itt adom veszem át Antonio Vergara Collazostól a következőket aki az 1975-ös  Los Túpac Amaru en Europa című önyvében a következőket mondja el:
E szerint az 1780-ban kirobbanó II. Túpac Amaru felkelésben a spanyolok az 1579-ben kivégzett utolsó inka, Felipe Túpac Amaru egyenesági leszármazottai ellen indított hajtóvadászatát, legközelebbi egyenesági rokonként, a felkelést vezető José Gabriel unokaöccse élte túl, aki, mint a család utolsó férfi tagja, nevét Túpac Amarura változtatta, és életét féltve felesége és öregedő apósa, Berzeviczy Sebestyén társaságában Itáliába menekült.
Hogy az 1698-ban Magyarországon született Berzeviczy Sebestény hogyan és miért vándorolt e távoli spanyol gyarmatra, azt nem tudni, így csak annyi biztos, hogy itt egy előkelő indián nőt vett feleségül, majd a tőle született lányát éppen ahhoz az inka nemeshez adta, aki később a sors különös szeszélye folytán
Túpac Amaru örököse lett.
De a történet magyar vonatkozása ezzel még nem ért véget. Berzeviczy Sebestyén ugyanis, miután a spanyolok nem mondtak le a család teljes kiirtásáról, és végeztek vejével, úgy döntött, hogy lányát és az időközben született unokáját, Antoniót mentve visszatér velük Magyarországra. De úgy látszik, a felvidéki
Nedec várában sem voltak teljes biztonságban, hisz Berzeviczy lánya, Umina is rejtélyes gyilkosság áldozata lett. Így az ekkor már majd százéves Berzeviczy, halála előtt, hogy unokáját, az utolsó inkát mentse, örökbe adta rokonának, Waclaw (László) Benesz Berzeviczynek, aki Krumlovba vitte, és ott Antonio Waclaw néven újra anyakönyveztette. Berzeviczy unokája, Antonio nem igen vett tudomást származásáról, és ahelyett, hogy visszatért volna a spanyol gyarmati uralmat lerázó hazájába, Lengyelországban alapított családot. Vergara Collazos szerint azóta is ott élnek az utolsó inkák, akikben máig csörgedezik a
Berzeviczyek magyar vére.

Jose Gabriel Túpac Amaru(1742. március 19.Cuzco-1781. május 18. Cuzco)
Az inka uralkodók leszármazottja,az első komolyabb indián felkelés vezetője,majd további mozgalmak elindítója.


Az inka quipu(kipu)-azaz csomó írás

Eddig a rövidített történet.Más forrásokból pedig a következő történet állt össze:

Atahualpa az inka birodalomban épp megnyerte az örökösödési háborút, amikor Francisco Pizzaro 1532-ben alig 200 fővel partra szállt, táborába csalta és foglyul ejtette az inkát, aki szabadon bocsátásáért annyi aranyat és ezüstöt ígért, amennyivel beborítja a szoba padlóját. Erre Pizzaro azt mondta, hogy töltse meg az egész szobát arannyal. Végül is Atahualpa lábujjhegyre állt a szoba falánál és felfelé kinyújtott kezének ujjaival megérintette a falat, s így húzott körbe egy piros vonalat a szobában. Eddig kellett megtölteni arannyal a szobát. Pizzaro később olyan engedményt tett, hogy az arany edényeket nem kell beolvasztani, hanem a bennük lévő levegő is beleszámít ebbe a térfogatba. Két hónap múlva több, mint 2 méter magasan állt a 34 négyzetméteres helyiségben a kincs, Pizzaro titkárának feljegyzése szerint 5529 kg arany és 12ezer kg ezüst. Pizzaro mégis kivégeztette az inkát, majd elfoglalta Cuzcot, a fővárost.

Az Atahualpa után következő Manko Capac 30.000 harcossal elvonult, megalapította Vilcabamba erdejében a következő fővárost, majd erőszakos halált halt, de előtte még találkozott a spanyol titkárral, aki elé egy tálnyi kukoricaszemet öntetett ki. Egy szemet felcsippentve azt mondta, hogy ennyit vittek el a spanyolok az inkák kincséből a tál kukoricához képest. Azóta foglalkoztatja az emberiséget, hogy hol lehet elrejtve az inkák tömérdek aranya, amit azóta sem látott senki.

Manko Inkát három fia követte a „trónon”, utoljára a legkisebb fiú, Túpac Amaru lett az inka, aki 1572-ben lett a spanyolok áldozata, őt előbb megkeresztelték, majd kivégezték, s halálával az inka birodalom gyakorlatilag megszűnt.

A 18. században Berzeviczy Sebestyén (lengyel változatban Sebastian Berzewicz) – a Nedeczi Pálóczy-Horváthok rokona – kivándorolt az inka birodalom helyén 1543-ban alapított spanyol „Peru Alkirályság”-ba, ahol feleségül vett egy inka „hercegnőt”. Lányuk született, Umina, aki hozzáment az utolsó inka egyik leszármazottjához. Umina férjének unokatestvére José Gabriel Túpac Amaru (más néven Túpac Amaru II.) hamarosan kirobbantotta, vezette és elbukta a gyarmati Latin-Amerika egyik legnagyobbnak tartott szabadságharcát (1780-83). Túpac Amaru II-t Cuzcóban, az első Túpac Amaru kivégzésének helyszínén (csak épp 200 évvel később) megcsonkították, felnégyelték, majd lefejezték, a családot pedig a spanyolok legjobb tudásuk szerint kiirtották. A megtorlásoknak 70ezer indián esett áldozatul, Berzeviczy azonban lányával és vejével még jó időben Európába, a spanyolországi Vigóból kerülőutakon Velencébe menekült.

A család itáliai száműzetése során született 1796-ban a kis Antonio. Berzeviczy Umina férjét, - aki Túpac Amaru rokona volt, - spanyol titkos szolgák 1797-ben ölték meg, Velencében. A család ezért tovább menekült és Berzeviczy Sebestyén szepességi rokonaihoz költözött a nedeci várba, amit akkoriban rendszerint Dunajecz várának neveztek.
Nem tudni, hogy Umina magával hozta-e az inkák kincsének rejtekét ábrázoló térképet, vagy azok az inkák adták át neki, akik titokban felkeresték, hogy közöljék a hercegnővel; más leszármazott híján fiát tekintik a trón örökösének. Mindenesetre a spanyol titkos szolgák itt, Nedecen ölték meg Berzeviczy Uminát. A hatfős spanyol különítmény a vár közelében támadta meg a hercegnőt és valamiből arra következtethettek, hogy lenyelte azt a valamit, amit keresnek, mert teljes hosszában felhasították a testét. A vár őrsége észrevette és üldözőbe vette őket, de nem sikerült elfogni egyiküket sem. A gróf tartott attól, hogy a bérgyilkosok visszatérnek, így Uminának fiktív temetést rendezett a családi sírboltban, miközben megbízható embereivel a holttestet rejtett utakon Vöröskolostorba (ma Červeny Kláštor Szlovákiában), majd onnan ismeretlen helyre vitette, a kis Antoniót pedig morvaországban élő unokaöccsére, Václav Beneszre bízta. (A világlátott Sebestyén nagypapát 1798-ban, Krakkóban temették el. Csaknem 100 évet élt.)

1797. június 21-én (majd kiderül, honnan tudjuk, hogy ekkor) Vaclav Berzeviczy-Benesz az inkák „mélyentisztelt nagyköveti tanácsának” (inka főnököknek) a jelenlétében hivatalosan is adoptálta a kis Antonio Túpac Amarut. Vaclav többek között arra is kötelezte magát, hogy elrejti az inkák végrendeletét s az egész történetet majd csak akkor hozzák a fiú tudtára, ha eléri a nagykorúságot. A fiú tehát Anton Benesz (ejtsd: „Benes”) néven Moravsy Krumlovban nevelkedett, majd a lengyel Rubinowski Borbálát vette feleségül, két fia (Ernest és Wilhelm) továbbá két lánya született s csak a gyermekei tértek vissza Lengyelországba, de az inka örökséggel ők sem törődtek.
Ernest unokája lett Andrzej Benesz, akit viszont érdekeltek inka felmenői és ő lett, aki 1946-ban a krakkói Szent Kereszt templomban megtalálta az 1797-es örökbefogadási szerződést. A szerződésben szerepelt annak a helynek a leírása, ahol a végrendeletet elrejtették, s a leírás a nedeci várra (Dunajecz várára) illett.
1946. július 31-én Andrzej Benesz régészek és helyi potentátok társaságában megbontotta a felsővár bejáratának küszöbét s alatta egy 15cm hosszú, 3,5cm széles, leforrasztott-elkalapált végű ólomcsövet talált, a csőben pedig csomózott penészes bőrszíjakat (kipu-t) és néhány aranyrögöt, a csomóírást azonban nem tudta megfejteni, a végrendelet írott részét pedig – ha volt ilyen, – nem találta meg. A három aranyrögön a Dunajecz, Vigo, Titicaca felirat volt olvasható. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a kincs 3 részletben, a megnevezett helyszíneken van valamilyen módon elrejtve.
A szocializmusban nem volt szerencsés királyi származásról, aranykincsekről beszélni, a várban sem kutathatott Benesz feltűnés nélkül, azt sem tudni, sikerült-e felvennie a kapcsolatot Peruval. Azt tudni lehet viszont, hogy „fényes” politikai karriert futott be; Andrzej Benesz 1957-től a Sejm (a lengyel parlament) tagja 1971-ben alelnöke volt. 1976-ban egy pártértekezleten egy küldönc üzenetet hozott számára. A szemtanúk szerint elsápadt, amikor elolvasta, sietve elhagyta a termet, autóba ült, de senkivel nem közölte, hogy hová megy. Még aznap este bemondta a rádió, hogy Varsótól északra, 120km-re autóbaleset áldozata lett. Környezete tudni vélte, hogy még a második világháború előtt felkereste őt két külföldi, és 10ezer dollárt kínált azért, hogy Berzeviczyek családi levéltárában kutathasson, mivel – úgymond – azt akarták megtudni, hogy felmenőik között vannak-e Berzeviczyek. 10ezer dollár akkoriban is nagy pénz volt és Andrzej sejteni kezdte, hogy az iratok között olyasmi lehet, ami a felkínált pénznél sokkal többet ér. Ekkor kezdett el intenzíven érdeklődni családja múltja iránt és így jutott el a küszöb alá rejtett kipuig. Állítólag ugyanez a két idegen bukkant fel azon a napon is, amikor Benesz megkapta a titokzatos üzenetet. Felmerült olyan spekuláció, hogy az idegenek azoknak a spanyoloknak a leszármazottai lehetnek, akik annak idején segítették Berzeviczy grófot és családját a szökésben és tudtak a kincs hollétét jelölő térkép létezéséről.
Senki sem tudja, hogy hová lett a kipu, amit felesége szerint Benesz valahol a hegyekben rejtegetett. Lehet, hogy a két idegen vitte el, vagy Benesz átadta a fiának? Ifjabb Benesz Gdańskban él, ügyvéd és egyetlen olyan kérdésre sem hajlandó válaszolni, amely az inkák kincsével kapcsolatos.


Andrzej Benesz(1918. február 14. Tarnow-1976. február 26.Kutno)
Demokrata párti képviselő 1973 és 1976 közt




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése