Google Website Translator Gadget

2013. november 16., szombat

November 16.-az Ellenforradalom ünnepe




Az ellenforradalom politikai, társadalomfilozófiai fogalom, amely forradalmakkal való szembefordulást jelenti, és az 1789-es francia forradalom nyomán vált általánosan elterjedt fogalommá. A forradalom ellenfelei, a királypártiak – legitimisták, monarchisták – vallották magukat egyúttal ellenforradalmárnak. (Lásd még: Vendée-i felkelés) Ez a politikai áramlat később is fennmaradt, és a Vichy-Franciaország is ellenforradalmi rendszerként azonosította magát, jelszavaként a konzervatív Munka, Család, Haza hármasságot választva a forradalmi Szabadság, Egyenlőség, Testvériség helyett.
Nyelvileg a latin revolutio a magyar forradalom szóval ellentétben egyszerűen mechanikai fordulatot is jelent. A szó alkalmazása a politikában először arra utalt, hogy az alul levők felülre kerülnek; ezzel szemben a contra-revolutio értelemszerűen az eredeti rend helyreállítását jelentette.
A 20. század első felében több országban a konzervatív pártok hivatalos elnevezésükben is szerepeltették az ellenforradalmi jelzőt. Magyarországon is az Őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság bukása után egy ideig a Horthy-rendszer ellenforradalminak is nevezte magát.
A baloldali munkásmozgalom kialakulása, majd az államszocializmus létrejötte után a kommunista ideológiában az ellenforradalmi jelzőt a kommunistaellenességgel azonosították, sőt bármiféle ellenzéki megnyilvánulás címkéjévé vált.
A különféle baloldali ideológiák hatókörének kiterjedése az ellenforradalmi jelzőt általában pejoratív hangulatúvá tette, bár néhány kommunistaellenes mozgalom – mint a kubai emigránsok vagy Nicaraguában a kontrák – továbbra is büszkén vallották ellenforradalminak magukat.

Az 1956-os forradalomra leverése után a kádári megtorlás szintén az ellenforradalom címkéjét ragasztotta, annak ellenére, hogy az jellegzetesen baloldali jelszavakkal és követelésekkel (például munkástanácsok létrehozása) indult, és – egyik – vezetője, Nagy Imre miniszterelnök is mindvégig kommunistának vallotta magát. A felkelők jelentős része viszont a népköztársaság előtti Magyarország helyreállítását szerette volna, ennyiben az ellenforradalom kifejezésnek volt is valóságalapja. Ez a fogalom azonban - a sikeres propaganda eredményeképpen - erősen pejoratívvá vált, így Magyarországon a legtöbb ember kerüli ennek használatát.

1956-tól időben és politikailag távolodva a magyarországi jobboldal egyes képviselői újrafogalmazzák az ellenforradalom fogalmával kapcsolatos álláspontjukat, és megállapítják: a forradalmak baloldaliak, amelyek károkat okoznak a nemzeteknek. 2009 februárjában először a radikális barikad.hu portálon fogalmazta meg Pozsonyi Ádám:Ellenforradalom?Nos igen.... című cikkében, hogy „A forradalom rossz! .... 1956 épp ezért nem volt forradalom, hanem igenis ellenforradalom.”

A 2010-es választások első fordulója után Egedy Gergely már a Heti Válaszban is leszögezi: „Az ellenforradalom a konszolidáció letéteményese; a konzervativizmus maga az ellenforradalom. Nem kell tehát félnünk tőle, sőt, ez a reményünk.


A Tanácsköztársaság bukása után további négy hónap telt el, mire megalakult egy olyan kormány, amelyet az antant is elismert.
E késlekedésnek két fő oka volt. Egyrészt az ország nagy részét román csapatok szállták meg,amelyek az antant többszöri felszólítására sem voltak hajlandók távozni. Ráadásul hadizsákmányként jelentős mennyiségű élelmiszert, közlekedési eszközt (pl. mozdonyokat) és gépet szállítottak ki az országból. Másrészt az egy éve tartó forrongó helyzet után nem volt olyan politikai erő, amelyet az ország népe és a nagyhatalmak is elfogadtak volna.
Az ország területén csak egyetlen magyar hatalmi központ alakult ki. A Dél-Dunántúlon Horthy Miklós és „nemzeti hadserege” tartotta kezében az irányítást. 
1919 őszén a Tanácsköztársaság vörösterrorjára válaszképpen az ország több pontján megtorló akciók indultak: kibontakozott a fehérterror. Ebben Horthy seregének egyes csoportjai is részt vettek.




video

A zűrzavaros helyzetet végül a békekonferencia Budapestre küldött megbízottja segítségével sikerült megoldani. Ő azt támogatta, hogy az új rendszer kialakítását bízzák Horthyra.Cserébe Horthy megígérte, hogy nem vezet be diktatúrát, sőt határozottan elítélte a zsidóüldözést is.Kormányában,illetve a különítményesek között is szép számmal voltak találhatóak zsidó származású személyek.Kihangsúlyozandó,hogy az un. fehérterror nem a zsidók ellen szólt,hanem a kommunista személyek ellen-viszont tény,hogy:A 11 csoportvezető helyére 9 zsidót hoztak be, a 27 osztályvezető helyére 21 zsidót és 6 keresztényt. A földművelésügyi népbizottság 29 politikai megbízottja közül 18 zsidó volt. A főváros igazgatása egy 5 zsidóból álló direktórium kezébe került, s a 16 osztályvezető közül 14 zsidó volt.
Novemberben a románok végre elhagyták a fővárost és a Duna–Tisza közét. Ezután Horthy bevonult Budapestre. Megalakult az új kormány, amelynek fő feladata a választások lebonyolítása volt. Egy új rendelettel jelentősen bővítették a szavazásra jogosultak számát, és biztosították a titkos szavazást is.
Az MSZDP tiltakozása jeléül nem is vett részt az 1920-as választásokon.Az új nemzetgyűlésben a parasztságot képviselő kisgazdapárt rendelkezett a legtöbb képviselővel.




Az új nemzetgyűlés első feladata az államforma meghatározása volt. A köztársaságnak nem voltak hívei természetes okokból, így visszaállították a királyságot. A király személye viszont megosztotta a képviselőket.Voltak, akik a Habsburgok visszahívását akarták. A nagyhatalmak azonban nem fogadták el ezt a tervet, mivel attól tartottak, hogy újjáéledhet a régi Monarchia. Azok is sokan voltak, akik úgy vélték, hogy a nemzetgyűlésnek kell új uralkodót választania. Ők azonban nem találtak széles körben elfogadott személyt a trónra.
Ideiglenesnek szánt megoldásként törvény született a kormányzói poszt létesítéséről. A magyar történelemben korábban is előfordult, hogy a királyt ily módon helyettesítették. 1920 márciusában a nemzetgyűlés Horthyt választotta kormányzóvá. Személyéről a pártok előre megállapodtak.Horthy csaknem huszonöt évig állt az ország élén.
kialakuló rendszer önmagát ellenforradalminak tekintette. Nemcsak a Tanácsköztársaság, hanem az őszirózsás forradalom eszméi ellen is fellépett. Az új politikai vezetés célja az első világháború előtti Magyarország visszaállítása volt. Ez a törekvésük azonban nem teljesülhetett, az ország helyzete ugyanis gyökeresen megváltozott. Magyarország többé nem egy nagyhatalom része volt, hanem csupán egy kisállam, amelynek új határvonalait Párizsban, a békekonferencián rajzolták meg.

2013. november 10., vasárnap

Ritka kordokumentum

„Nem az a baj az emberekkel, hogy nem tudnak, hanem sok mindent tudnak, ami nem úgy van.”

A napokban ismét tetőfokára hágtak az indulatok vitéz nagybányai Horthy Miklós mellszobrának avatása kapcsán. A papír mindent elbírt, a lelkem nem. Hiszem azt, hogy az „igazság felszabadít.”
Modellezhetjük a múltat, és bölcs eszenciákat gyárthatunk, de attól az elmúlt idő nem változik.
A második világégést követően, azért vagyunk szerencsésebb helyzetben, mert lehetőségünk van az idő távlatából tudományos munkák, dolgozatok, források és visszaemlékezések segítségével állást foglalni a „ történelmi vádak” valóságtartalmáról. Tulajdonképpen kötelességünk is! A múltunk kötelez. Engem és téged a lelkiismeret:

1943 nyarán az akkori magyar kormány, kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő, hogy a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő nyolcszázezer zsidó megsemmisítését eredményezné.
A vétó után dr. Randall az angol megbízott referens a következőt írta saját kezűleg a dokumentumra: 

„E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan ne álljanak ki a németek ellen, amely német megszállást eredményezne.”
(Ezen dokumentum a F.O. 371/34498 JC. 120351 sz. alatt található az Angol Levéltárban.)

Koncként és mások érdeke szerint odadobtak bennünket az ellenérdekelt feleknek, és mi nem tanultunk a problémákból. Sőt! Mostanra eljutottunk arra a szégyenletes szintre, hogy magyar nem egyezik magyarral. Összefordítanak minket, kijátszanak bennünket…mert, ha így is van kedves barátom, akkor azért tehetik, mert hagyjuk! Ezen kell, hogy együtt változtassunk!

Tisztelettel kérem a fentieket terjeszteni! Az igazság felszabadít.




A kitartó kutatásért és írásért köszönet: Zétényi-Csukás Ferencnek

2013. április 27., szombat

A valódi János vitéz


Petőfi a kicsit mesébe illő nagyszerű történetét 1844-ben írta, s mivel csak egy évvel rá érkezett Dömsödre, Ráckevén pedig semmi sem bizonyítja, hogy valaha is megfordult volna, nem e vonal mentén ismerte meg a történetet. A kulcs Ács Károly, akiről Ráckevén elnevezték a Művelődési Központot, és aki 1823-ban Ráckevén született, jogi tanulmányait pedig Kecskeméten végezte. Éppen akkor, amikor Jókai Mór, Petőfi barátja, akivel előtte Pápán együtt is tanultak, egészségi okokból szintén Kecskeméten diákoskodott. Ráadásul szobatársak voltak, így mikor Petőfi Sándor 1843-ban meglátogatta Jókait, és mikor barátságot kötött Ács Károllyal is, volt alkalom, hogy szóba kerüljön, az akkor nyugdíjas éveit szülővárosában töltő, nagy tiszteletnek örvendő, legendás huszár kapitány. Horváth Nepomuki János 1774. május 10-én látta meg a napvilágot, Piringer Jánosként. Édesapja, Piringer Pál nagyon korán meghalt, fiának emlékei sem maradtak róla. Édesanyja Gáspár Magdolna a gyászév lejárta után újra férjhez ment. Nem szerette volna, ha fia apa nélkül nő fel, így a kis ráckevei nádfedeles házból beköltöztek nemes Horváth János megyei perceptor otthonába, s mert a házasság feltétele volt, a nemes ember nevére is vette a kis Jánost. Így lett ő Horváth Nepomuki Jánossá. Édesanyja viszont belehalt a második gyermek szülésébe, férje pedig bánatában elitta kevés kis vagyonát, és elhagyta Ráckevét. Jánost atyai nagybátyja, Piringer György vízimolnár vette magához, aki Juliska lányával együtt nevelte fel. Iskolái után szabó inasnak, majd segédnek állt, ám élete éppen emiatt vett nagy fordulatot 1793-ban, amikor a francia forradalom és a jakobinus mozgalom leverésére I. Ferenc császár sereget szervezett. Elrendelték az újoncozást, és Ráckevének saját költségen három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel. A szabó céh Horváth Nepomuki Jánost javasolta, és nem is tudták, hogy ezzel egy legendát indítanak útjára. Mikor a 19 éves fiatalember nagy reményekkel elvállalta a 12 év szolgálatot, csak egy dolgot sajnált maga mögött hagyni, az ő Juliskáját. Katonai pályája szépen ívelt felfelé, amit annak is köszönhetett, hogy nagyon gyorsan tanult. Beszélt németül, olaszul és franciául is, 1794-ben káplárrá léptették elő. A Napóleon európai hódító terveinek meghiúsítására megindult véres hadviselés újabb elismeréseket hozott számára. Az első marengói csata után megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet, mivel saját testével védelmezte meg Alvinczy tábornokot. Sebesüléseiből felgyógyulva a második marengói csatában is hősiesen helyt állt, strázsamesterré majd alhadnaggyá léptették elő. 1809-ben bevonultak Bécsbe, kicsit később már a szülőföldön harcoltak, ott volt a június 14-ei vesztes győri csatában is. Ekkor már kiéleződött Napóleon viszonya a római pápával is, míg nem 1810-ben Svájcba száműzte a katolikus egyház fejét, és saját fiát, mint római királyt ültette trónra a Francia Birodalom második fővárosává kinevezett Rómában. Horváth Nepomuki János harcolt a franciák ellen Rivoli hídjánál és Piave partjainál is, de 1813-tól már francia földön küzdöttek a hanyatló csillagú Napóleon ellen. A ráckevei hős ekkor már kapitány volt, megkapta az Armadia Keresztje kitűntetést és önálló lovasszázadot, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy a száműzetésből hazabocsátott VII. Piusz pápa kíséretével bíztak meg. Máig festményen van megörökítve a vatikáni könyvtár folyosóján, mint óvta a kapitány a szentatya egészségét, amikor az Alpokon áthaladva, az akkor már 72 éves pápa rettenetesen fázott, és látszik, amint a kocsi körül lovagló huszárok egyikén nincs se dolmány, se mente, mert azokkal az egyházfő van letakarva. Nem csak Róma népe, de maga a pápa is kimutatta háláját, és ez a tett a nemzetközi nagypolitika részévé vált. Ez idő tájt kapta meg legnagyobb kitűntetéseit a mi híres kapitányunk, az ezüst sarkantyús csizmát, a Szicíliai Arany-Kereszt kitűntetést, majd mikor ezredét hazarendelték egy pápai audencián a szentatya által adható legmagasabb kitűntetést, a Krisztus-Rend Gyémánt Csillagát. Így lett ő a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja. 22 év katonai szolgálat után, s miután Milánóban megfestették a portréját, 41 évesen nyugdíjazását kérte, és hazatért Ráckevére. Ekkor kellett szembesülnie vele, hogy szerelme Gáspár János feleségeként nevelte már János nevű gyermekét. Megpróbált letelepedni, házat, földet vett és barátságban maradt egykori kedvesével, de 1824-ben a császár testőrségében, főkapitányi rangban újra szolgálatba állt. 11 év után, 61 évesen tette le végleg a fegyvert, s innentől csak emlékeinek élt. 1845-ben írta meg végrendeletét, amiben az ő Juliskájára hagyta minden megmaradt pénzét és legnagyobb kincseit, a Krisztus és az Armadia Kereszteket, valamint a festett portréját, az ezüst sarkantyús csizmát pedig az asszony fiára. Rendelkezése szerint a nagy érdemeit felvésette a síremlékére, amiből mára nem sok maradt. 1847. február 7-én, 73 évesen hunyt el Ráckevén. De Petőfi Sándor halhatatlanná tette őt, mint János vitézt.

2013. január 10., csütörtök

HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ 75. SZÜLETÉSNAPJÁRA

MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA, ÍRTA ÉS ELMONDJA HERCZEG FERENC: „Nemzetek addig élnek és virulnak, amíg alkalmas férfiakat tudnak vezető helyre állítani. Férfiakat, akikben megvan a bölcsesség, hogy felismerjék népük történelmi hivatását, megvana hősiesség, hogy leküzdjék az útjukba tornyosuló akadályokat, s megvan végül a vonzó és sugalló erő, mely a laza embertömegeket egységes nemzetbe képes forrasztani. Mert a népek istene nagy férfiak szívében lakik és az ő tetteikkel szól az emberiséghez. Az erős népek azok, amelyek felismerik a providenciális férfit és cselekvésre készen tömörülnek körülötte. A gyönge népek pedig azok, melyek a vezér kiválasztásánál nem az ország érdekét, hanem egyesek és pártcsoportok érdekét tartják szemük előtt. A gondviselés a világ tudomására adta, hogy a magyar nemzet még nem végezte be történelmi küldetését, még további harcokat és munkát vár tőle. A gondviselés ezt akkor nyilvánította ki érthetően, midőn a trianoni katasztrófa után olyan vezért küldött, aki ki tudta emelni Árpád népét mélységes megaláztatásából. A háború győztesei és a győzelem élősdijei felprédálták Szent István örökségét, lefegyverezték dicsőséges hadseregét, megsemmisítették a nemzet gazdasági életét és megnyomorították ősi kultúráját. A proletárdiktatúra szennyáradatában a magyarság elvesztette tekintélyét, elvesztette önérzetét és a jövőbe vetett hitét. Végtelenül ki volt szolgálva a szomszéd népek önkényének. És tapasztalnia kellett, hogy jogos panaszai felett a Népszövetség bürokratikus lelketlenséggel tér napirendre. A magyar népet, melyet egykor a keresztény Európa védőpajzsának neveztek, kirekesztették a keresztény népek közösségéből. Ebben a tragikus órában jelent meg a magyar fővárosban a nemzet istenadta vezére, nagybányai Horthy Miklós tengernagy. A tengerek legendás hőse bevonult a magyar történelembe, midőn sastollas csapata élén megjelent a fehérvári vámsorompónál. Mögötte fényes szemű nótás parasztfiúk meneteltek és Horthy Miklós legényei a szuronyuk hegyén visszahozták a magyarság becsületét, melyet rövidlátó és önző forradalmárok elherdáltak. Budapest népe úgy érezte, hogy megszűnt az átok, mely eddig a nemzet szívére nehezedett. Mindenki csodát várt Horthy Miklóstól és ma 24 évvel a bevonulás után, elfogulatlanul megállapíthatjuk, hogy a csoda csakugyan bekövetkezett. A sors embereit nem a szavaiból, hanem a tetteiből kell megítélni. Mit tett Horthy Miklós a magyar nemzet szolgálatában? Ha ismerjük a trianoni magyarság erőviszonyait, ha ismerjük az akkori nemzetközi helyzetet, hálás szívvel megállapíthatjuk, hogy nincs a világon még egy államfő, aki erkölcsi eszközökkel – mert hiszen anyagiak nem álltak a nemzet rendelkezésére – olyan nagyszabású mentő-, szervező- és építőmunkát tudott volna teljesíteni, mint Horthy Miklós. A következőkben nem az otrantói hős harcairól lesz szó, hanem a titáni munkáról, melyet népének szolgálatában elvégzett. A munka csakugyan titáni volt, és változataiban elképzelhetetlenül gazdag, áttekinteni csak úgy tudjuk, ha sorra vesszük a nemzeti élet egyes ágait. „Ha nem fogunk fegyvert, örökre elveszünk!” – mondta a fővezér. Első sorban tehát hadsereget kellett szervezni, mert a nép, amely képtelen megvédeni a maga tulajdonát és becsületét, béna koldus a nemzetek társadalmában. Horthy Miklós Nemzeti Hadserege négyszáz esztendő óta az első, amely kizárólag és teljesen a magyar állameszme szolgálatában viselte a fegyvert, lépésről-lépésre megalakult és a magyar nép büszkén és gyönyörködve köszöntötte a fegyver alá termett magyar legények vonuló alakulatait. A nép jól tudja, hogy a hadsereg nem csak nemzetvédelmi, de nemzetnevelő intézmény is. Fegyelemre, tiszteletre és emberségre szoktatja a szilajvérű ifjúságot. És minél jobban beteltek a hadsereg keretei, mennél tökéletesebb és modernebb a felszerelése, annál jobban meghallották és meghallgatták a magyarság szavát Európában, és annál halkabb és udvariasabb lett a hang a szomszéd kormányok szemében. A Nemzeti Hadsereg, melyről a Fővezér úgy nyilatkozott, hogy az nem a kormány, hanem a haza szolgálatában áll, bebizonyította Don-melléki véres harcokban, hogy a mai magyar ifjúságban élnek a harcias ősök erényei. A néplélek mélységes ismeretére vall a Vitézi Rend intézményének megteremtése. Ez ízig-vérig magyar gondolat. A katona, aki szolgálati kötelességén túlmenő áldozatkészséggel ajánlja fel vérét és életét a hazának, kormányzó urunk meggyőződése szerint méltó rá, hogy állandóan belekerüljön a közbecsülés fénykörébe és megérdemli, hogy verőfény világítsa meg gyermekei és unokái életét. A világháború 700.000 hősi halottjának országszerte emlékműveket emeltek, a Vitézi Rend által pedig a hazafiság, férfiasság és tiszta erkölcs gárdájával ajándékozza meg az országot. Trianon után a nemzet gazdasági élete temető és rommező volt. A békeszerződések botorul és gonoszul megfosztották nyersanyagforrásaitól, a kereskedelmet pedig elvágták régi megszokott piacaitól. A Fővezér ekkor kiadta a jelszót: A Nemzeti Hadsereg oltalma alatt a nemzet valamennyi rétege kezdje meg az alkotó munkát, mellyel egy boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni. Kormányzó urunk személyesen nyitja meg a mezőgazdasági és ipari kiállításokat. Megkapó és fölemelő, milyen példaadó buzgalommal, minden apróságra kiterjedő lelkiismeretességgel figyeli, ápolja és támogatja a gazdasági élet minden halk rezdülését. A Magyarországon járt idegen fosztogatók elhurcolták a gyári gépeket, elhajtották a tenyészállatokat. De a nemzet hamarosan bebizonyította, hogy a gyáriparnál nem a gép, az állattenyésztésnél nem az állat a legfontosabb, hanem az arravaló ember. Az ország megint maga gyártja a honvédelem és a munka eszközeit, a magyar állattenyésztés pedig újból régi nagy híre szerint tömörült. A kormányzó úr mindenütt ott van, ahol elismerésre, bíztatásra és bátorításra van szükség. Midőn árvíz önti el az Alföldet, repülőutat tesz az árterület fölött. A lesújtott magyar nép a pusztulás partjáról hittel és bizalommal tekint fel kormányzó urára és nem csalódott. Az elpusztult Vésztő, mint Horthy Miklós-falva támadt fel újabb és szebb életre. Nem feledkezett meg a sokgyermekes szegény magyar családokról sem. S alig pár év alatt több mint ötezer családi házat épített számukra. A szénínség napjaiban meglátogatja a szénbányászokat, és a magyar munkás hazafiságára hivatkozva, fokozott termelésre ösztönzi őket. Megszemléli az évről-évre jobban elhíresedő hajdúszoboszlói gyógyforrásokat. A kincsekben oly gazdag magyar föld gyönyörű meglepetéssel szolgál a kutató nemzetnek: az ország különböző részein gazdag olajforrásokat fedeznek fel. Őfőméltósága adja át a forgalomnak az első transzkontinentális autóutat, mely szorosabbra fűzi Magyarország összeköttetését a külfölddel. Van ideje és kedve, hogy törődjék a gazdasági mozgósítás minden jelenségével. Az újjászületett magyar ipar már nagyszerű erőpróbákra képes. Kormányzó úr átadja a forgalomnak a tiszugi Tisza-hidat. A Duna-tengeri hajózás őfőméltóságának legsajátabb ötlete, és elégtételére szolgálhat, midőn részt vesz a Tisza nevű gőzös első útján, mely gőzös az ő előgondolása szerint épült. És jogos büszkeség tölti el az államfő szívét, midőn próbautat tesz az első sínautó, amely Dél-Amerika számára készült. Az Alföld öntözőcsatorna rendszere, amelyről évtizedek óta beszédeket mondtak és terveket készítettek, Horthy Miklós kormányzósága idején kezd megvalósulni. És öröm tölti el a felszabadult Erdély népét, midőn megnyílik a szeretfalva-dédai vasútvonal, mely ütőérként köti össze a Székelyföldet az ország szívével. Az írás szavai szerint nem csak kenyérrel él az ember. A magyarság Szent István király óta jól tudja, hogy csak, mint keresztény kultúrnép maradhat életben. Ha valahol a világon, akkor tudománynak, irodalomnak, művészetnek nálunk van nemzetépítő és nemzetvédő hivatása. Horthy Miklós kormányai tudatában voltak ennek az igazságnak, és a magyar állam Trianon után többet alkotott tanügyi téren, mint a béke és gazdagság napfényes éveiben. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter egyszerre ötezer népiskolát alapít, ez pedig olyan szám, amelyre egy nagyhatalom is büszkén hivatkozhatna. Trianon után kiépítették a debreceni egyetemet, Szegedre telepítették a kolozsvári Ferenc József Egyetemet, Pécsre a pozsonyi Erzsébet Egyetemet. Midőn felszabadult Kolozsvár, vissza kellett vinni a Ferenc József Egyetemet, Szegeden pedig új egyetemet kellett nyitni. És Sopronban evangélikus hittudományi kart alapítanak. Kormányzó urunk és hitvese élénk érdeklődéssel kísérik a magyar alkotószellem minden megnyilatkozását. Nagy könyvbarátok, színházi bemutatókon és képzőművészeti kiállításokon írók és művészek nagy örömére, rendszerint megjelennek. A magyarság az irodalomba, a zenébe, a színművészetbe és a képzőművészetekbe annyi sajátszerű faji vonást tudott belevinni, hogy egyéni kultúrája különbözik minden más népétől, és ennek a körülménynek bizonyára döntő része van benne, hogy idők folyamán a nemzet nem olvadt bele és nem semmisült meg a hatalmas szomszéd népek tengerébe. Pártfogója a magyar filmiparnak, látogatást tesz a Hunnia filmgyárban, és részt vesz a kétszázadik magyar film bemutatóján. A külföld is kezd kultúrközpontot látni a magyar fővárosban német, olasz, észt kiállítások után Európa népei egymás után rendeznek itt képzőművészeti kiállításokat. Bizonyos, hogy nemzeti királyok óta Budavárában nem székelt államfő, aki annyira ismerte, szerette és pártolta volna a magyar szellem nemezépítő munkáját. És sokat mondó szimbólum, hogy Horthy Miklós kormányzósága idején tették szabaddá a székesfehérvári ezeréves bazilika maradványait és az Árpád-házi királyok ezeréves esztergomi palotáját, melyek meggyőzően bizonyítják, hogy a Mohács előtti magyarság művészeti kultúrája milyen magas fokon állott. Magyarország kormányzója kora ifjúsága óta sportember volt. Katona létére tapasztalásból tudja, milyen nagy szüksége van az országnak kemény izmú, erős szívű és tisztafejű fiatalságra. Gyakran látni Őfőméltóságát lóversenyeken és lovas ünnepeken, melyeknek magasabb rendű célja a magyar lovas szellem és lótenyésztés emelése. Horthy Miklós mondta egy alkalmi beszédében, hogy a ló a magyar ember hű és nemes bajtársa, nélküle Árpád seregei nem tudták volna megvívni a honfoglaló harcokat. A kormányzó úr híres vadász. A vadászat egyébként nem puszta szórakozás. A magyarországi vadászatoknak különös jelentőségük van részben idegenforgalmi szempontból, részben azért, mivel könnyebbé teszi a reprezentálást, és elősegíti a külföldi államférfiakkal való érintkezést. A kormányzó úr teszi le a Nemzeti Sportcsarnok alapkövét. Igen érdeklik a versenyek, melyeken ifjú atléták teszik próbára ügyességüket és bátorságukat. Főleg olyan versenyek érdeklik, ahol magyar és külföldi ifjak mérik össze képességeiket. A magyar sportélet fellendülése világhírt szerzett ifjúságunknak az olimpiai versenyeken, s méltó versenytársa lett a világ leghíresebb atléta nemzeteinek. A legutóbbi berlini olimpiászon a magyarság 52 nemzet versenyében már a harmadik helyre került. A magyar sportélet fellendülésének nagy része lehetett benne, hogy az ország egyik gócpontja lett a cserkészmozgalomnak. A mi jól iskolázott és kitűnően fegyelmezett cserkészeink külföldi táborozásai alkalmával becsületet hoztak a magyar névre. Meg kell emlékeznünk a kormányzó úr kedves alkotásáról, a Leventeintézményről is, bár ennek a sportnál magasabb rendű és jóval általánosabb hivatása van. A férfias energia és fáradhatatlan céltudatosság, mely a kormányzó úr egyéniségéből árad, felvillanyozta, és mozgásba hozta egész nemzeti életünket. Egyházi és világi ünnepeink állami aktusai fényt és mélységet nyernek az első magyar ember jelenléte által. A Szent Jobb-körmenete sohasem mozgatott meg ekkora tömegeket, s a vallási ünnep jellege mellett előtérbe lép a nemzeti ünnep jellege is. Az országgyűlés megnyitása, vagy ünnepi ülései sohasem folytak le olyan díszes és mély benyomást keltő keretek közt, mint mostanában. Kormányzójával az élén ünnepli meg díszes keretek között Szent István első királyunk halálának évfordulóját. Ebből az alkalomból Székesfehérvárott, az ősi koronázó városban hívták össze a teljes országgyűlést. Szegeden ő avatja fel a pusztító árvíz emlékére emelt Fogadalmi templomot, és jelenlétében ünnepeljük meg az ellenforradalom húszadik évfordulóját, majd a Ludovika ifjúságának nagyszerű magatartását a proletárdiktatúra alatt. Horthy Miklós országlásának két évtizede azt eredményezte, hogy a nemzet ismét emelt fővel léphet Európa színe elé. Magyarország megint állam lett. Állam, mely a saját törvényei szerint, maga erejéből él. Az első külföldi államférfi, aki baráti jobbját nyújtotta nemzetünk felé, Benito Mussolini volt, Itália Duceja. Ő kiáltotta Magyarország felé bíztatóan és irányt mutatva: „a békeszerződés nem lehet egy nép sírboltja!” Szaporodtak a jelek, melyek arra vallottak, hogy a magyar ismét tényező a Duna völgyében, olyan tényező, amelyről tudomást kell venni, és melynek barátsága politikai értéket jelent. Az ország, mint utazási különlegesség, divatba jött, nem csak külföldi turisták, hanem külföldi fejedelmek is, államférfiak mind gyakrabban felkeresték. A szoros barátság és a hála, mely a nemzetet Olaszországhoz fűzi, kifejezést nyert a kormányzó úr és hitvese itáliai látogatásával. Kitűnt ekkor, hogy Horthy Miklósnak páratlanul díszes pozíciója van az európai köztudatban, és kitűnik, hogy az ősi és nemes magyar népet a világ előtt senki sem képviselhetné több hivatottsággal, mint a kormányzói pár. Az olasz királyi és császári pár viszonozta Horthyék látogatását Budavárában. És ezzel a fényes és emlékezetes vendégjárással szétfoszlott és eltakarodott a trianoni éjszaka utolsó árnyéka is. Döntő módon hangsúlyozta Magyarország európai tekintélyét a barátság, melyet a hatalmas Német Birodalom lángeszű vezére és kancellárja, Hitler Adolf tanúsít nemzetünk iránt. Ez a barátság a kormányzói pár németországi látogatása alkalmával nyert az egész magyarságra nézve megtisztelő kifejezést a Führer ugyanis Horthynét kérte fel egyik páncélos hajója keresztanyjának. Magyarországnak megint vannak barátai, sőt hamarosan lesznek irigyei is, mihelyt nyilvánosságra jut, hogy az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszust a magyar fővárosban fogja megtartani a katolikus világ. Pacelli bíbornok, a pápai legátus, a tiszta és erős férfi fennkölt lényével feledhetetlen benyomást tett a magyarságra, de jogunk van hinni, hogy a fejedelmi vendégszeretetet, mellyel a kormányzói pár a bíboros vendéget körülvette, még ma is, mikor Pacelli bíbornokból XIII. Pius pápa lett, meleg emlékként élt őszentsége szívében. Hiába emelték törvényerőre a trianoni békediktátumot, hiába rögtönöztek magyar vármegyékből uj államokat, szíve mélyén a nemzet sohesem hitte, hogy Szent István birodalmának megcsonkítása állandó és örökös marad. És amiről a magyarság csodavárói álmodoztak, azt két hatalmas barátunk, a Német Birodalom és Itália segítségével megvalósította Horthy Miklós bölcs és következetes államvezetése. Ha semmi egyebet nem tett volna a nemzet érdekében, már ezzel is örök időkre beírta országgyarapító nevét eljövendő magyar nemzedékek szívébe. A felszabadult magyarság ujjongva köszöntötte Magyarország kormányzóját. Ezentúl nem lesz már bűn, ha az ezeréves hazában valaki magyarnak vallja magát. Horthy Miklós kenderesi birtokán kérges munkáskezek galambdúcos székely kaput állítanak. Fából faragott, megható diadalív, melyen át a székelység szeretete árad felszabadítója felé. A kenderesi földesúrnak bizonyára értékesebb emlékmű, mint Titus császár római diadalíve. Most pedig éljünk mi is az alkalommal, és lépjünk be kormányzónk családi otthonába! Három rendes lakóhelye van: a budai vár, a gödöllői kastély – ez a kettő közjogi méltóságánál fogva illeti meg – és a kenderesi családi birtok, melyet szülei után örökölt. Igazán otthon, Kenderesen érzi magát, ott töltötte gyermekkorát és családja körében ma ott éli a magyar földbirtokos visszavonult és békés életét. Reggel lóháton járja be a gazdaságát, maga néz a vetések, főleg a neki oly kedves rizsföldjei után, elbeszélget embereivel, majd gyönyörködik telivér csikóiban. Kendereshez boldog és fájdalmas emlékek fűződnek. A fájdalmasak Horthy István délceg alakját borongják körül. Horthy István, a legritkább és legkülönb magyar férfitípus képviselője volt: éles eszű, bátor és tetterős. Mint gépészmérnök, évekig dolgozott Ford amerikai autógyárában. Már Budapesten élt, mint a Magyar Államvasutak vezetője, mikor üzleti dolga akadt Bombayben, ekkor kicsi repülőgépén egymagában elrepült Kelet-Indiába, ott elvégezte dolgait és ismét hazarepült. Ez nem sportteljesítmény volt, hanem egyszerű üzleti út. Midőn megházasodott, nászútját fiatal hitvesével repülőgépen tette meg. Az országgyűlés kormányzóhelyettessé választotta, de magas közjogi méltósága nem gátolhatta abban, hogy a háború kitörése után, mint repülőfőhadnagy a keleti arcvonalra ne siessen. A magyarok istene úgy akarta, hogy hősi halált haljon, és egyike legyen azoknak a tüneményes hősöknek, akikre évszázadok múltán is meghatott hálával és büszkeséggel gondol a magyarság. A Horthy-nemzetség meghozta hazájának a legnagyobb áldozatot, amilyre halandó emberek képesek. Ha ilyenek az apák és ilyenek a fiúk, akkor örök a magyar. A veszteségért semmi sem kárpótolhatja a szülőket, de enyhítheti fájdalmukat az a felemelő tudat, hogy az ifjú hőst az egész magyarság úgy siratta meg, mintha mindnyájunk szeretett családtagja volna. És bizonyára enyhítette a szülők gyászát az is, hogy második fiúk, ifjabb Horthy Miklós követ és miniszterrezidens hosszú utazás után hazaérkezett Brazíliából. A nép a maga választotta vezér személyében, önmagát tiszteli meg. Mert az államfő homlokán a nemzet méltósága világít, karjában a nép ereje feszül. Kétségtelen, hogy Horthy Miklós kormányzó az a központi erő, amely Trianon óta egyensúlyban tartja a magyar életet. Nemcsak a határainkon belül élő magyarság jóléte és jövője fölött őrködik, de számon tartja a szenvedő magyarokat, akiket a történelem viharai idegen uralom alá vetettek. És ha eljön az ideje, visszavezeti őket Szent István birodalmába. Ő az a gyémánttengely, mely körül az ezeréves gépezet forog. A széthúzó osztályokat és pártokat az ő páratlan tekintélye forrasztja nemzeti egységbe. A dolgozó nép benne látja a rend és biztonság legfőbb őrét. Benne a hitetlenek is kénytelenek hinni, az állhatatlanok is kénytelenek megállapodni. Ezért, aki Horthy Miklóst követi, az a magyar nemzetet követi. A kormányzó a nemzeti egység szimbóluma. Ezeréves múltjából megtanulhatta a magyarság, hogy erős, viruló és boldog csak olyankor volt, mikor egységes tudott maradni. Magyarország kormányzója június 18-án üli meg 75. születésnapját. Értékesebb és neki kedvesebb születésnapi ajándékot nem adhatunk, mintha felajánljuk az egységes magyar nemzet szeretetét.