Google Website Translator Gadget

2013. április 27., szombat

A valódi János vitéz


Petőfi a kicsit mesébe illő nagyszerű történetét 1844-ben írta, s mivel csak egy évvel rá érkezett Dömsödre, Ráckevén pedig semmi sem bizonyítja, hogy valaha is megfordult volna, nem e vonal mentén ismerte meg a történetet. A kulcs Ács Károly, akiről Ráckevén elnevezték a Művelődési Központot, és aki 1823-ban Ráckevén született, jogi tanulmányait pedig Kecskeméten végezte. Éppen akkor, amikor Jókai Mór, Petőfi barátja, akivel előtte Pápán együtt is tanultak, egészségi okokból szintén Kecskeméten diákoskodott. Ráadásul szobatársak voltak, így mikor Petőfi Sándor 1843-ban meglátogatta Jókait, és mikor barátságot kötött Ács Károllyal is, volt alkalom, hogy szóba kerüljön, az akkor nyugdíjas éveit szülővárosában töltő, nagy tiszteletnek örvendő, legendás huszár kapitány. Horváth Nepomuki János 1774. május 10-én látta meg a napvilágot, Piringer Jánosként. Édesapja, Piringer Pál nagyon korán meghalt, fiának emlékei sem maradtak róla. Édesanyja Gáspár Magdolna a gyászév lejárta után újra férjhez ment. Nem szerette volna, ha fia apa nélkül nő fel, így a kis ráckevei nádfedeles házból beköltöztek nemes Horváth János megyei perceptor otthonába, s mert a házasság feltétele volt, a nemes ember nevére is vette a kis Jánost. Így lett ő Horváth Nepomuki Jánossá. Édesanyja viszont belehalt a második gyermek szülésébe, férje pedig bánatában elitta kevés kis vagyonát, és elhagyta Ráckevét. Jánost atyai nagybátyja, Piringer György vízimolnár vette magához, aki Juliska lányával együtt nevelte fel. Iskolái után szabó inasnak, majd segédnek állt, ám élete éppen emiatt vett nagy fordulatot 1793-ban, amikor a francia forradalom és a jakobinus mozgalom leverésére I. Ferenc császár sereget szervezett. Elrendelték az újoncozást, és Ráckevének saját költségen három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel. A szabó céh Horváth Nepomuki Jánost javasolta, és nem is tudták, hogy ezzel egy legendát indítanak útjára. Mikor a 19 éves fiatalember nagy reményekkel elvállalta a 12 év szolgálatot, csak egy dolgot sajnált maga mögött hagyni, az ő Juliskáját. Katonai pályája szépen ívelt felfelé, amit annak is köszönhetett, hogy nagyon gyorsan tanult. Beszélt németül, olaszul és franciául is, 1794-ben káplárrá léptették elő. A Napóleon európai hódító terveinek meghiúsítására megindult véres hadviselés újabb elismeréseket hozott számára. Az első marengói csata után megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet, mivel saját testével védelmezte meg Alvinczy tábornokot. Sebesüléseiből felgyógyulva a második marengói csatában is hősiesen helyt állt, strázsamesterré majd alhadnaggyá léptették elő. 1809-ben bevonultak Bécsbe, kicsit később már a szülőföldön harcoltak, ott volt a június 14-ei vesztes győri csatában is. Ekkor már kiéleződött Napóleon viszonya a római pápával is, míg nem 1810-ben Svájcba száműzte a katolikus egyház fejét, és saját fiát, mint római királyt ültette trónra a Francia Birodalom második fővárosává kinevezett Rómában. Horváth Nepomuki János harcolt a franciák ellen Rivoli hídjánál és Piave partjainál is, de 1813-tól már francia földön küzdöttek a hanyatló csillagú Napóleon ellen. A ráckevei hős ekkor már kapitány volt, megkapta az Armadia Keresztje kitűntetést és önálló lovasszázadot, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy a száműzetésből hazabocsátott VII. Piusz pápa kíséretével bíztak meg. Máig festményen van megörökítve a vatikáni könyvtár folyosóján, mint óvta a kapitány a szentatya egészségét, amikor az Alpokon áthaladva, az akkor már 72 éves pápa rettenetesen fázott, és látszik, amint a kocsi körül lovagló huszárok egyikén nincs se dolmány, se mente, mert azokkal az egyházfő van letakarva. Nem csak Róma népe, de maga a pápa is kimutatta háláját, és ez a tett a nemzetközi nagypolitika részévé vált. Ez idő tájt kapta meg legnagyobb kitűntetéseit a mi híres kapitányunk, az ezüst sarkantyús csizmát, a Szicíliai Arany-Kereszt kitűntetést, majd mikor ezredét hazarendelték egy pápai audencián a szentatya által adható legmagasabb kitűntetést, a Krisztus-Rend Gyémánt Csillagát. Így lett ő a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja. 22 év katonai szolgálat után, s miután Milánóban megfestették a portréját, 41 évesen nyugdíjazását kérte, és hazatért Ráckevére. Ekkor kellett szembesülnie vele, hogy szerelme Gáspár János feleségeként nevelte már János nevű gyermekét. Megpróbált letelepedni, házat, földet vett és barátságban maradt egykori kedvesével, de 1824-ben a császár testőrségében, főkapitányi rangban újra szolgálatba állt. 11 év után, 61 évesen tette le végleg a fegyvert, s innentől csak emlékeinek élt. 1845-ben írta meg végrendeletét, amiben az ő Juliskájára hagyta minden megmaradt pénzét és legnagyobb kincseit, a Krisztus és az Armadia Kereszteket, valamint a festett portréját, az ezüst sarkantyús csizmát pedig az asszony fiára. Rendelkezése szerint a nagy érdemeit felvésette a síremlékére, amiből mára nem sok maradt. 1847. február 7-én, 73 évesen hunyt el Ráckevén. De Petőfi Sándor halhatatlanná tette őt, mint János vitézt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése