Google Website Translator Gadget

2013. november 16., szombat

November 16.-az Ellenforradalom ünnepe




Az ellenforradalom politikai, társadalomfilozófiai fogalom, amely forradalmakkal való szembefordulást jelenti, és az 1789-es francia forradalom nyomán vált általánosan elterjedt fogalommá. A forradalom ellenfelei, a királypártiak – legitimisták, monarchisták – vallották magukat egyúttal ellenforradalmárnak. (Lásd még: Vendée-i felkelés) Ez a politikai áramlat később is fennmaradt, és a Vichy-Franciaország is ellenforradalmi rendszerként azonosította magát, jelszavaként a konzervatív Munka, Család, Haza hármasságot választva a forradalmi Szabadság, Egyenlőség, Testvériség helyett.
Nyelvileg a latin revolutio a magyar forradalom szóval ellentétben egyszerűen mechanikai fordulatot is jelent. A szó alkalmazása a politikában először arra utalt, hogy az alul levők felülre kerülnek; ezzel szemben a contra-revolutio értelemszerűen az eredeti rend helyreállítását jelentette.
A 20. század első felében több országban a konzervatív pártok hivatalos elnevezésükben is szerepeltették az ellenforradalmi jelzőt. Magyarországon is az Őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság bukása után egy ideig a Horthy-rendszer ellenforradalminak is nevezte magát.
A baloldali munkásmozgalom kialakulása, majd az államszocializmus létrejötte után a kommunista ideológiában az ellenforradalmi jelzőt a kommunistaellenességgel azonosították, sőt bármiféle ellenzéki megnyilvánulás címkéjévé vált.
A különféle baloldali ideológiák hatókörének kiterjedése az ellenforradalmi jelzőt általában pejoratív hangulatúvá tette, bár néhány kommunistaellenes mozgalom – mint a kubai emigránsok vagy Nicaraguában a kontrák – továbbra is büszkén vallották ellenforradalminak magukat.

Az 1956-os forradalomra leverése után a kádári megtorlás szintén az ellenforradalom címkéjét ragasztotta, annak ellenére, hogy az jellegzetesen baloldali jelszavakkal és követelésekkel (például munkástanácsok létrehozása) indult, és – egyik – vezetője, Nagy Imre miniszterelnök is mindvégig kommunistának vallotta magát. A felkelők jelentős része viszont a népköztársaság előtti Magyarország helyreállítását szerette volna, ennyiben az ellenforradalom kifejezésnek volt is valóságalapja. Ez a fogalom azonban - a sikeres propaganda eredményeképpen - erősen pejoratívvá vált, így Magyarországon a legtöbb ember kerüli ennek használatát.

1956-tól időben és politikailag távolodva a magyarországi jobboldal egyes képviselői újrafogalmazzák az ellenforradalom fogalmával kapcsolatos álláspontjukat, és megállapítják: a forradalmak baloldaliak, amelyek károkat okoznak a nemzeteknek. 2009 februárjában először a radikális barikad.hu portálon fogalmazta meg Pozsonyi Ádám:Ellenforradalom?Nos igen.... című cikkében, hogy „A forradalom rossz! .... 1956 épp ezért nem volt forradalom, hanem igenis ellenforradalom.”

A 2010-es választások első fordulója után Egedy Gergely már a Heti Válaszban is leszögezi: „Az ellenforradalom a konszolidáció letéteményese; a konzervativizmus maga az ellenforradalom. Nem kell tehát félnünk tőle, sőt, ez a reményünk.


A Tanácsköztársaság bukása után további négy hónap telt el, mire megalakult egy olyan kormány, amelyet az antant is elismert.
E késlekedésnek két fő oka volt. Egyrészt az ország nagy részét román csapatok szállták meg,amelyek az antant többszöri felszólítására sem voltak hajlandók távozni. Ráadásul hadizsákmányként jelentős mennyiségű élelmiszert, közlekedési eszközt (pl. mozdonyokat) és gépet szállítottak ki az országból. Másrészt az egy éve tartó forrongó helyzet után nem volt olyan politikai erő, amelyet az ország népe és a nagyhatalmak is elfogadtak volna.
Az ország területén csak egyetlen magyar hatalmi központ alakult ki. A Dél-Dunántúlon Horthy Miklós és „nemzeti hadserege” tartotta kezében az irányítást. 
1919 őszén a Tanácsköztársaság vörösterrorjára válaszképpen az ország több pontján megtorló akciók indultak: kibontakozott a fehérterror. Ebben Horthy seregének egyes csoportjai is részt vettek.




video

A zűrzavaros helyzetet végül a békekonferencia Budapestre küldött megbízottja segítségével sikerült megoldani. Ő azt támogatta, hogy az új rendszer kialakítását bízzák Horthyra.Cserébe Horthy megígérte, hogy nem vezet be diktatúrát, sőt határozottan elítélte a zsidóüldözést is.Kormányában,illetve a különítményesek között is szép számmal voltak találhatóak zsidó származású személyek.Kihangsúlyozandó,hogy az un. fehérterror nem a zsidók ellen szólt,hanem a kommunista személyek ellen-viszont tény,hogy:A 11 csoportvezető helyére 9 zsidót hoztak be, a 27 osztályvezető helyére 21 zsidót és 6 keresztényt. A földművelésügyi népbizottság 29 politikai megbízottja közül 18 zsidó volt. A főváros igazgatása egy 5 zsidóból álló direktórium kezébe került, s a 16 osztályvezető közül 14 zsidó volt.
Novemberben a románok végre elhagyták a fővárost és a Duna–Tisza közét. Ezután Horthy bevonult Budapestre. Megalakult az új kormány, amelynek fő feladata a választások lebonyolítása volt. Egy új rendelettel jelentősen bővítették a szavazásra jogosultak számát, és biztosították a titkos szavazást is.
Az MSZDP tiltakozása jeléül nem is vett részt az 1920-as választásokon.Az új nemzetgyűlésben a parasztságot képviselő kisgazdapárt rendelkezett a legtöbb képviselővel.




Az új nemzetgyűlés első feladata az államforma meghatározása volt. A köztársaságnak nem voltak hívei természetes okokból, így visszaállították a királyságot. A király személye viszont megosztotta a képviselőket.Voltak, akik a Habsburgok visszahívását akarták. A nagyhatalmak azonban nem fogadták el ezt a tervet, mivel attól tartottak, hogy újjáéledhet a régi Monarchia. Azok is sokan voltak, akik úgy vélték, hogy a nemzetgyűlésnek kell új uralkodót választania. Ők azonban nem találtak széles körben elfogadott személyt a trónra.
Ideiglenesnek szánt megoldásként törvény született a kormányzói poszt létesítéséről. A magyar történelemben korábban is előfordult, hogy a királyt ily módon helyettesítették. 1920 márciusában a nemzetgyűlés Horthyt választotta kormányzóvá. Személyéről a pártok előre megállapodtak.Horthy csaknem huszonöt évig állt az ország élén.
kialakuló rendszer önmagát ellenforradalminak tekintette. Nemcsak a Tanácsköztársaság, hanem az őszirózsás forradalom eszméi ellen is fellépett. Az új politikai vezetés célja az első világháború előtti Magyarország visszaállítása volt. Ez a törekvésük azonban nem teljesülhetett, az ország helyzete ugyanis gyökeresen megváltozott. Magyarország többé nem egy nagyhatalom része volt, hanem csupán egy kisállam, amelynek új határvonalait Párizsban, a békekonferencián rajzolták meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése